Vecsei Miklós moderátor, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, miniszterelnöki biztos és meghívott vendégei, Fabiny Tamás evangélikus püspök, Kállai Ernő társadalomkutató és Binder Mátyás kulturális antropológus, történész egy komoly társadalmi probléma körüljárására vállalkozott szigorúan szakmai szempontok figyelembevételével, megoldáskísérletek felvázolásával a szép számmal egybegyűlt közönség jelenlétében.
Solymári Dániel, a lap főszerkesztője rövid köszöntője után vázlatosan beszámolt a kiadványban fellelhető szövegekről. Többek között találunk a tudományos igényű lapban írást Farkas Zsuzsannától (Kiutak egy cigánytelepről), Pallós Tamástól (Sűrűn teleírt betöltetlenség) és az est egyik résztvevőjétől, Fabiny Tamástól (Az elválasztó falak lebontása).
A beszélgetés nem finomkodott, azonnal a legkényesebb témák terepén találhatta magát a hallgatóság. Kállai Ernő szerint a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található, az ország legszegényebb települése címet kivívó Csenyéte a rendszerváltozás utáni magyar társadalom egyik kudarcának tipikus példája, ami a szegénység ellen szólt, és ami nem csak cigányokat érint. „Beszélhetünk prostitúcióról, drogkereskedelemről, de biztos, hogy ezekben egyedül a cigányság érintett? Erről ritkán beszélünk, erre nem lehet valamilyen etnikai címkét ráilleszteni” – vélekedett.
Vecsei Miklós felidézte, hogy pár évvel ezelőtt egy baráti társaságban egyik, hívőnek nem nevezhető cigány értelmiségi barátja előtt azt a megjegyzést tette, hogy elég sok időt töltött cigány közösségekben, és az a benyomása, hogy a cigányság körében majdnem mindenki hívő, hisz valamiben, mire ő kijavította, hogy: mindenki. Fabiny Tamás elmondta, hogy a cigány és a nem cigány közösségekre egyaránt érvényes, hogy hisz valamiben, és messze nem ritka, hogy hitvilágukban különböző eredetmondák, legendák keverednek biblikus elemekkel. „Nem a meglévő közösségeinkhez kell igazítani őket, hanem elmenni hozzájuk, és belülről megismerni őket, majd következő lépésként tanítani őket, ahogy tanítani kell a budapesti középosztálybeli családokat is a hit megéléséről” – fogalmazott. „Az érzelemgazdagság segíteni szokott a hit megélésében” – tette hozzá.
Vecsei fejtegetéséből megtudtuk, hogy a Felzárkózó települések programhoz tartozó háromszáz település össznépessége háromszázezer ember, és nagyjából ugyanennyi ember lakik Komárom megyében. „Komárom megyében egy évben kétezer-hétszáz gyerek születik, a háromszáz településen ötezer. A elkövetkező húsz évben a háromszáz településen fog megszületni Magyarország hét-nyolc százaléka” – mondta.
És ha már számok és adatok: a hetvenes években a roma férfiak foglalkoztatottsági mutatója néhány százaléknyira közelítette meg a férfi összlakosságét, ahogy arra Binder Mátyás utalt. „Napjainkban többgenerációs a nyomor a leghátrányosabb településeken” – állapította meg.
„A siker érdekében mi lenne az a három dolog, ami azonnali változtatásra szorulna?” - tette fel a kérdést Vecsei Miklós. „Magas szintű oktatási rendszer, magas szintű egészségügyi ellátórendszer és normális lakhatás Magyarországon” – reagált Kállai. „A rendszerváltás utáni kormányzati intézkedések inkább szociálpolitikai intézkedések voltak, nem a romákat célozták meg, vagy pedig kiemelten rájuk, az ő problémáikra fókuszáltak. Úgy tűnik, az elmúlt tíz-tizenöt évben abba az irányba mentünk el, hogy ne a romákat célozza a program, hiszen nem minden szegény roma és nem minden roma szegény” – fejtette ki Binder Mátyás. A történész beszélt a média felelősségéről mint tényezőről, amely befolyásolhatja a romákról kialakult képet.
Vecsei Miklós elmondta, hogy amikor arról beszélnek, hogy diagnózisalapúan vannak jelen, az azt jelenti, hogy addig mennek, amíg a problémát meg nem oldják. „Van kudarc, de az nem azt jelenti, hogy befejeztük, hanem hogy újra nagy levegőt veszünk, és indulunk tovább” – mondta végezetül.
Fotók: Magyar Máltai Szeretetszolgálat/Majoros Árpád Csaba
