A tárlat állítása tehát az, hogy bár ezek a magyar alkotók a kommunista uralom idején élt elődeik örökségéből táplálkoznak, már a szabad világban indult el a pályájuk, így összehasonlíthatók a nyugat-európaiakkal. Kelet-európaiságuk csak annyiban meghatározó, hogy az Iparterv-generáció, például Maurer Dóra vagy Bak Imre rájuk való hatása elvitathatatlan. A kiállítás bizonyítja, hogy a rendszerváltás után alkotó kelet-európai absztrakt művészek éppolyan magas színvonalon és hasonló árnyaltsággal fogalmazzák meg a gondolataikat, mint nyugati társaik.
Ha ebből szemszögből tekintünk az eseményre, akkor egészen menő, hogy Párizs központjában meg lehet tekinteni Kusovszky Bea, Horváth Lóczi Judit, Barabás Zsófi, Poroszlai Eszter és Nemes Márton munkáit. Ám mégsem olyan nagy rock’n’roll évek vagy évtizedek óta következetesen építkező alkotók munkáiból kiállítást rendezni, akik egy része már külföldön is egyre ismertebb. Az Abstraction is Freedom azonban inkább arra vállalkozik, hogy a magyar absztrakció sokszínűségére irányítsa a figyelmet.
A kiállított munkák nincsenek egymással párbeszédben, minden alkotónak jut egy-egy szeglet a galéria terében. A kiállítás listaszerű felsorolás: számba veszi, hogy a magyar szcénában a középgenerációs művészek körében milyen jellegű és mennyire változatos az absztrakt művészet. Ezt az anyagot nézve az is világos, hogy a magyar absztraktok színesek, lendületesek, egyfajta felszabadultság jellemzi őket.
Nemes Márton tobzódó táblaképei a technopartik őrületét idézik, szilánkosságuk erősen maszkulinná teszi őket. A belőlük áradó ösztönös vadság és az ipari anyagok használata ridegnek, távolságtartónak tűnik, a rétegeltség, a tükröződés, a neonos-popos színvilág mégis inkább a buli, a felhőtlenség, a szabadság irányába tolja el őket.
Nemes Bak Imre hard-edge (a festészet közvetlenségét, spontaneitását tagadó irányzat – A szerk.) világát is megidéző műveivel szemben Barabás Zsófi festményei Keserü Ilona finom, lírai univerzumából táplálkoznak. Míg Nemesnél az éles, szilánkos szögek, Barabásnál az organikus formák dominálnak. A kiállításon most főleg kis méretű munkái láthatók. Azok a síkplasztikák, amiket ő felhőknek nevez. Színes, energikus vásznaitól eltérően ezeknek a sötét, feketékből és szürkékből építkező munkáknak súlyuk van. Olyanok, mint a viharfelhők, amelyek közelgő veszély érkezését jelzik, fenyegetettség érzetét keltik a nézőben.Az Abstraction is Freedom képei közül legjobban Horváth Lóczi Judit kis méretű munkái működnek, amelyeket nem white cube szemlélettel, hanem installatív módon állítottak ki. Horváth Lóczi fontos témái az anyaság, az otthon, a családi élet, ezért nagyszerű, hogy Párizsban bemutatott anyaga kisebb enteriőrbe került. A kanapé és az asztal köré rendezett, valamint a falak sarkaira felkerült művek együtt szobabelsőt rajzolnak ki. A színes, letisztult és átgondolt művek megkonstruálják a teret, és idilli otthon képzetét keltik.
A tér definiálását célozzák Poroszlai Eszter munkái is, amelyek szintén a galéria kiemelt helyén, egy kisebb beugróban szerepelnek. A kékre festett fal és a kanapé itt is izgalmas lendületet ad az alkotásainak, amelyek a látás és az észlelés jelenségeit, a valóság összefüggéseit kutatják. Fény- és anyagszerűség egyszerre jellemzi őket. A legkülönlegesebb az, ami két széthajtott táblából és a közöttük húzódó piros szálakból áll. A táblák többféle asszociációt keltenek a nézőben: nyitott könyvet és ablakot juttatnak eszünkbe. A két tábla között húzódó fonalak egészen efemerré teszik ezt a munkát.
A tér több pontján is találkozunk Kusovszky Bea festményeivel, amelyek meditatív jellegükkel ragadják meg a figyelmünket. Az absztrakt festmények különböző jellegű párhuzamos felületekből, képsíkokból állnak össze, amelyek egymásnak ütköztetése különös vibrálást eredményez a mű terében. A látvány a rétegek között jön létre, optikai képmélysége a végtelenség érzetét kelti.
Az Abstraction is Freedom tanúbizonyság arra, hogy a magyar alkotók kvalitásban nem maradnak el nyugati társaiktól, és azt is láttatja, hogy e negyvenes generáció alkotói felszabadultan, könnyeden, mégis következetesen építkezve alkotnak. A magyar absztrakció e munkákat nézve színes, vidám és energikus. Az pedig különösen is jó érzés, ha francia kurátor jut erre a következtetésre, mint jelen esetben Benoit Manuel.
Az Abstraction is Freedom című kiállítás a párizsi 193 Galleryben, február 23-áig tekinthető meg.
