Hogy szereztél tudomást a versenyről?
Az Instán olvastam a felhívást. Három téma közül lehetett választani: Mi lesz 2032-ben a Földünkkel, 90 éves a Lego: Múlt, jelen, jövő vagy egy könyv alapján kellett trailert készíteni. Én a legótémát választottam.
Sokat legóztál vagy még most is legózol?
Régebben sokat legóztam, de most már inkább mással töltöm a szabadidőmet. Sok a tanulnivaló, nagyon érdekel a vágás, az animáció, és színházban is játszom.
A zsűri nagyon megdicsért. Kiemelték, hogy stop motiont és hagyományos vágást is alkalmaztál a filmedben, mértanilag megszerkesztetted az alkotásodat, és a zene, a történet is annyira jó, hogy akár a Lego reklámfilmje is lehetne. Hogyan tanultad meg mindezt?
A Covid óta foglalkozom filmkészítéssel. Eleinte sokat próbálkoztam kezdetleges telefonos programokkal, de aztán más, komolyabb filmkészítő szoftvereket is felfedeztem.
Idén kezdtem a gimnáziumot, a Vörösmartyba járok média szakra. Médiaórán egyelőre az újságírást tanuljuk, csak jövőre lesz tananyag a fotózás és a videózás. Eddig a YouTube-ról lestem el a technikákat, szedtem össze a tudásomat. Két programot is megtanultam így, és otthon rengeteget kísérleteztem velük. A stop motion technika nagyon aprólékos munkát igényel, többször is használtam a kisfilmben. De a legnehezebb feladat az volt, amikor a kétéves unokahúgomat kellett instruálnom. Sosem azt csinálta, amit kértem tőle, és irtó nehéz volt a másfél perces limitet betartani – sajnos csak ennyi lehetett a film hossza.
A zenéjét is te írtad?
Nyolc éve zongorázom, és a filmjeimhez általában én írom a zenét is, de ezt most a YouTube hangtárából választottam ki, mert sajnos szorított az idő.
Hogyan alkotsz, és hogyan született meg a film sztorija?
Mindig van elképzelésem arról, hogy mit szeretnék látni, és azt próbálom megvalósítani. A film témája adott volt: múlt, jelen, jövő. A Zoom Out arról szól, hogy egy kisgyerek legóembert kap ajándékba, és amikor felnőtté válik, továbbadja az unokájának, így generációkon át más-más tulajdonosa lesz ugyanannak a figurának. Beletettem néhány apróságot, például hogy valaki rálép, mégsem törik el, annyira strapabíró, jelezve, hogy évtizedek alatt sem megy tönkre. De a fő mondanivalója az, hogy a legó szeretete sosem múlik el. És remélem, hogy ez tényleg mindig így is marad.
Napjainkban nem vette át a legó szerepét a videójáték?
Bízom benne, hogy a kisebb gyerekek még most is inkább legóznak, mint számítógépes játékkal játszanak.
Eddig milyen filmeket készítettél?
Mindenfélét: Star Wars-os és szupererővel, klónozással kapcsolatos filmem is van, de azokat csak gyakorlás céljából készítettem. Nem volt nagy történetük, csak alapsztorijuk. Korábban sokat báboztam otthon. Anya marionettbábokat készített, róluk találtam ki történeteket, amiket el is játszottam. Most ezt cseréltem le a filmkészítésre. De persze most is érdekel, és ugyanannyira szeretem a bábozást is. Tulajdonképpen az animálás is egyfajta bábozás, csak digitális formában.
Évek óta szerepelsz színházi előadásokban, játszol a Pepe című tévéfilmsorozatban, és szinkronizálsz is. Tudod kamatoztatni az ott tanultakat, a színpadi tapasztalataidat a filmkészítésben?
A színházat is nagyon szeretem. Jelenleg a Pesti Magyar Színházban a Valahol Európában című előadásban már a harmadik szerepet, Csórót játszom – voltam Kuksi és Szeplős is. A muzsika hangjában pedig Friedrich vagyok. Érdekel a színészkedés és az is, ami a színpad mögött történik.
Vannak kapcsolódások a színpad és a film között, nagyon hasonló a világuk. Sokszor én játszom a szerepeket az otthoni kísérletezéseim során, vagy amikor animálok, rögtön szinkronizálom is a szereplőket. Ehhez jól jön a színpadi tapasztalat. A forgatásokon pedig lehetőségem nyílik bepillantani a filmkészítés rejtelmeibe: tanácsot kérhetek, kérdezősködhetem, beszélgethetek a filmesekkel.
Mi a kedvenc filmed?
Mivel médiatagozatra járok, sok, többnyire nagy, díjnyertes filmet nézünk az iskolában. Otthon pedig sok animációs filmet nézek. Kedvelem a vizuális effektekkel teli alkotásokat, például a Marvel legújabb filmjét, a Doktor Strange az őrület multiverzumábant vagy a Lucát, amihez sok szép emlék köt, mert én szinkronizálhattam a főszereplőt. De szeretem a régebbi filmeket is, például a Mary Poppinst.
Milyen filmes terveid vannak?
Mindig van valami ötletem, a fejemben folyton film forog, és állandóan kísérletezem. Sokszor szülinapi ajándékként készítek filmet, és nemrég kezdtünk el néhány osztálytársammal közös kisfilmen dolgozni. Már megvan a forgatókönyv.
Mi leszel, ha nagy leszel?
Szívesen játszanék felnőttként is egy-két színházi előadásban, de filmrendező, operatőr, animáló vagy vágó szeretnék lenni.
Milyen érzés, hogy ilyen sikeres lett a kisfilmed?
A díjazással valóra vált az álmom: az aranymókus, ami a Cinemira jelképe – ráadásul kettőt is kaptam belőle, mert a fődíjért is az járt. Csodálatos érzés, hogy azzal az elfoglaltsággal, amit jelenleg a legjobban szeretek és a mindennapjaim része, díjat nyertem.
Fotók: Cinemira Teen/Posztós János
