Tizennégy kiemelkedő dátumot választottak a kurátorok a magyar állam fennállásának ezer évéből. Aki feltételezné, hogy statikusan elrendezett okmányok sorát láthatja, igen kellemesen csalódik. A történelmi iratokba virtuálisan belelapozhat a látogató, a mozgalmasan tálalt információk összekötik egymással a korszakokat.
A dokumentumok nemcsak a magyar államiság históriájának szempontjából fontosak. Reprezentálják az is, milyen páratlan értékeket őriz a Magyar Nemzeti Levéltár.
„Memória nagybirtokosok vagyunk”
– jellemzi státuszukat Dr. Prof. Ö. Kovács József megyei főigazgató-helyettes.
Az ország legnagyobb közgyűjteményének a régmúltban és a jelenben keletkezett történeti források őrzése mellett küldetése, hogy kincseit időről időre megmutassa a nagyközönségnek.
A legrégebbi írásos emlék: veszprémvölgyi monostor adományleve
„A 14 jelképértékű dokumentum külön tárlókba került, ezek oszlopokként tagolják a helyszínt. Az első a veszprémvölgyi monostor adománylevele, a magyarországi jogi írásbeliség első számú, az intézményünk legrégebbi írásos emléke” – mondja Paukovics Gergő a kiállítás egyik kurátora. „Az eredetileg görög nyelvű oklevelet Könyves Kálmán király 1109-es átirata, és latin nyelvű kiegészítése őrizte meg számunkra.
Ahogy a Szent Korona görög és latin feliratai, úgy ez az irat is arra figyelmezteti az utódokat, ne felejtsék el: az ország Európa keleti (görög) és nyugati (latin) része között helyezkedik el, mintegy összekötő kapocsként.”
III. Béla óta foglaljuk írásba az államügyeket
Az állami törvénykezés fundamentumának megteremtése III. Béla királyhoz kötődik. „Megszervezte a királyi kancelláriát, amelynek elsődleges feladata az udvar ügyeinek írásba foglalása volt. A kancellária megalakulásának időpontját nem tudjuk pontosan meghatározni. 1181-et szokás említeni az itt bemutatott oklevélnek köszönhetően. A pecsétje az idők során sajnos elveszett” – olvasható a következő „állomás” képernyőjén.
Tény, hogy az ügyeket ettől kezdve írásban kellett rögzíteni, egységes szerkezettel és szöveggel.
Az aranypecséttel megerősített uralkodói kiváltságlevelek, az úgynevezett aranybullák között kiemelkedő hely illeti meg II. András király 1222-ben kibocsátott oklevelét. Ez az irat sem maradt fenn eredetiben. De látható a tárlóban II. András egy 1221-ben kelt, aranypecséttel hitelesített oklevele. Ilyen pecsét függhetett az eredeti bullán – amit szintén megcsodálhat a látogató.
A magyar Aranybullát méltán emlegetik Európa első szabadságlevelei között, mint a társadalmi szerződések középkori előképét – hangsúlyozzák a rendezők.
Törvény a Szent Korona őrzéséről
Mérföldkő a Szent Korona őrzéséről 1464-ben kiadott törvény is. Hunyadi Mátyás királlyá választásakor, 1458-ban nem kerülhetett sor koronázására, mert ehhez hiányzott a Szent Korona. Az uralkodónak keményen fizetnie kellett, hogy hatalmát legitimizálja. A koronát 1463-ban szerezte vissza.
Mátyás rendelkezett először törvényi szinten a Szent Korona őrzésének fontosságáról. A dekrétum formai újítást is hozott: nem hagyományos, nagyméretű oklevélként, hanem lapozható füzetként adták ki. Ettől kezdve a kancelláriában áttértek a törvények könyv alakú kiállítására.
Mohács, Szapolyai, Bocskai
„Egy-két esetben picit ’csaltunk’ a dátumokkal – említi Paukovics Gergő. 1526-nak inkább az utóéletét tárjuk a néző elé a kortárs, Brodarics István levelével. A szerémi püspök 1526-ban királyi kancellár volt. A mohácsi csata után először Pozsonyba sietett, hogy csatlakozzon az özvegy királyné, Habsburg Mária udvarához. Fél évvel később viszont már Szapolyai János táborában találjuk, akihez 1539 november közepén bekövetkezett haláláig hű maradt. Levelében a béke érdekében tett lépésként magyarázza átállását.”
Amely béke nem volt tartós: 1604-ben Bocskai István vezetésével felkelés tört ki. Az 1606. június 23-án megkötött bécsi béke a magyarországi rendiség alapkövévé vált. A Habsburg Monarchia és a Magyar Királyság e szövegben rendezte és rögzítette az 1526 óta a Habsburgok és a magyarországi rendek között élő kompromisszumot. Elsőként foglalta írásba a felekezeti egyenlőséget, előírta a legfontosabb rendi méltóságok, a nádor és a személynök kötelező választását.
Az oszmánellenes Szent Liga serege 1686-ban visszafoglalta Budát, ami új kérdéseket vetett fel. A magyar rendek az 1687-ben az országgyűlésen köszönetképpen elfogadták a Habsburg-ház örökös királyságát, és lemondtak szabad királyválasztási jogukról. Bécsben létrejött a Pragmatica Sanctio, lehetővé téve a trón leányági öröklését. A megállapodás, amit a magyar rendek is elfogadtak, szintén olvasható a kiállításon. Mária Teréziát 1741-ben koronázták magyar királynővé.
Erdély
Erdély a középkori magyar királyságon belül külön fennhatóság alá tartozott. Az oszmán uralom alóli felszabadító háborúkat követően a fejedelemség a Habsburg korona alá került. Így Mária Terézia 1760-as években bevezetett reformintézkedései Erdélyt is érintették. A királynő 1765-ben Erdélyt a nagyfejedelemség rangjára emelte. Az erről szóló oklevelet arany pecséttel erősítették meg, másolata ott ragyog a tárlóban.
Szabadságharc, kiegyezés, Trianon
Több mint nyolc évtizedet ugrunk az időben. Az 1848-as áprilisi törvények alapjaiban rengették meg a fennálló társadalmi, gazdasági és politikai viszonyokat. Az államalapítástól 1848-ig nem volt még egy jogforrás, ami ekkora változást hozott volna, a 31 törvénycikk kiemelte az országot a feudális viszonyok közül.
Bár a szabadságharc bukása és a kiépülő neoabszolutizmus e törvények eredményeit a jobbágyfelszabadítás kivételével elsodorták, mégis ezek képezték az 1867-es kiegyezés és a polgári alkotmányosság alapjait.
„Az iratokat úgy is válogattuk, hogy mutatósak legyenek – jegyzi meg Paukovics Gergő. A kiegyezést szentesítő dokumentum több példányát őrizzük. Mindegyiken szerepel Ferenc József és Andrássy Gyula aláírása, mi ezt a gyönyörű, papírfelzetes pecséttel ellátott okiratot választottuk.”
Az 1867-es kiegyezés az 1848-as politikusok nemzedékének utolsó nagy tette volt. Az áprilisi törvények szinte mindegyike, a 12 pontból tíz, újra törvényerőre emelkedhetett, létrejött az 1918-ig fennálló Osztrák–Magyar Monarchia.
Trianon a következő állomás. A békeszerződés eredeti, valamennyi fél által szignált dokumentumát a Francia Külügyminisztérium levéltára őrzi.
Az okmányt magyar részről Benárd Ágost miniszter és Drasche-Lázár Alfréd államtitkár és rendkívüli követ látta el kézjegyével. A szerződés becikkelyezéséről az 1921. évi XXXIII. törvénycikk rendelkezett – ezt mutatja be a tárlat.
„Felvetődhet, hogy az anyagból hiányzik az 1920 utáni időszak. Úgy véltük, ezt a periódust részletesen tárgyalja a tudomány. Inkább kevésbé ismert tényre irányítjuk a figyelmet.
1945, 1956, 1989
1945 júniusában írták alá a magyar–szovjet jóvátételi egyezményt. Eszerint Magyarországnak 200 millió USA dollár értékű szállítást kellett volna teljesítenie hat év alatt, egyenlő részletekben, aminek lehetetlensége már az aláírás pillanatában nyilvánvaló volt.
1956-ot szintén más aspektusból, egy évvel a forradalom utáni dokumentummal ábrázoljuk. Nemzetközi jogi szempontból rendezni kellett a Magyarországon tartózkodó szovjet erők helyzetét. Az erről szóló egyezményt 1957. május 27-én írta alá Budapesten Andrej Gromiko szovjet és Horváth Imre magyar külügyminiszter.”
A kiállítás azzal a jegyzőkönyvvel zárul, amely Antall József kormányának első üléséről (1990. május 23.) készült. A 352 tagú parlament 218 támogató, illetve 126 ellenszavazattal, 8 tartózkodás mellett a Magyar Köztársaság miniszterelnökévé választotta Antall Józsefet. Ő és kormányának tagjai letették az esküt, majd késő délután sor került a Minisztertanács első ülésére.
A szerkesztés, szövegírás kooperációban készült, a Levéltár nyolc, egy adott kor szakértő munkatársának közös munkája.
A már írni tudó iskolásoknak és minden más korosztálynak jó lelkiismerettel ajánlhatjuk a budai Várban hétfőtől péntekig naponta 10 és 18 óra között látogatható kiállítást.
Fotók forrása: Lantos Zsuzsa/Magyar Nemzeti Levéltár
