Az egyetlen karikaturista, aki sosem bánt

„A kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét (…) és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon.” Egyik leghíresebb karakteréhez, Gombóc Artúrhoz hasonlóan valahogy én is így éreztem magam, miközben a Sajdik Ferenc-kiállítást végigjártam. Melyik képét lehetne kiemelni a többi közül, és azt mondani rá, hogy az a legkedvencebb? Hiszen mind-mind annyira szerethető!

Így gondolhatta Papp László műgyűjtő is, aki évtizedek óta vásárolja a híres karikaturista alkotásait. Közel 150 Sajdik-alkotásból álló kollekcióját tavaly vette meg tőle Vác városa, amelyből idén nyáron állandó kiállítást rendeztek be a Pannónia Házban. Bár Sajdikot legtöbben fantasztikus meseillusztrációi – Pom Pom és a Nagy Ho-ho-ho horgász – miatt ismerik, számos más témában is maradandót alkotott: több évtizeden keresztül volt a Ludas Matyi karikaturistája, és hozzávetőlegesen háromszáz könyvet illusztrált a még most, 91 évesen is aktív művész.

A nyolcvanas években kezdett el irodalmi, színházi, közéleti szereplőkről kis méretű karikatúrákat készíteni, amelyeknek az a különlegességük, hogy minden egyes rajzhoz kapcsolnak egy-egy apróbb, a személyre jellemző tárgyat. Például Villonnál mini-Faludy-kötetet vagy Adynál penicillines fiolát. Petőfi alakja is többször feltűnik a kiállításon, hiszen a költő szülei egy ideig Vácon éltek, többször meglátogatta őket, és a városban írta az Anyám tyúkját is. Sőt mi több, vándorszínészként fellépett a korábban fogadóként is működő Pannónia Házban.

A kiállítás nagytermében változatos témájú rajzok kaptak helyet, amelyek kifejezetten humorosak, kacagtatók, de semmiképpen sem bántók. Ahogy Mester Borbála, a múzeum művészeti vezetője hangsúlyozza: „Sajdik az egyetlen karikaturista, aki sosem bánt, mindig kedves, és a sértés határain belül marad. Van egy belső sorompója, ami nem engedi, hogy durva vagy tapintatlan legyen. Gyakran látjuk a látogatókat, ahogy sokáig ácsorognak például egy-egy, a férfi-női kapcsolatot ábrázoló kép előtt, és felszabadultan nevetgélnek.”

Borbála szerint Sajdik képeinek annyira
magával ragadó a humora és a témafeldolgozása, hogy nem tűnik fel, mennyire
magas technikai tudással rendelkezik, és milyen könnyedén bánik a különböző
rajzeszközökkel. A gyűjteményben egyaránt vannak akvarell-, kréta-, ceruza-,
filc- és tusképek, sőt Sajdik gyakran keveri a különböző technikákat.

Bár dunakeszi kötődésű, sokat járt át Vácra, ahol megismerkedett Papp Lászlóval, későbbi gyűjtőjével is. Jó néhány képet az ő biztatására készített el, többek között számos helyi vonatkozásút: például a Mária Terézia váci látogatását vagy az első magyar gőzüzemű vonat megérkezését felidéző alkotásokat. Mivel több ilyen irodalmi, történelmi témájú mű található a gyűjteményben, ezért a gimnazisták gyakran járnak a kiállításra tanulni, vizsgákra készülni.

A váci tematikájú képek külön teremben kaptak helyet, csakúgy, mint a gyerekeknek szóló rajzok. A falakon a Csukás–Sajdik szerzőpáros legnépszerűbb alakjai tűnnek fel: Pom Pom és Gombóc Artúr mellett például Festéktüsszentő Hapci Benő, Vastalpú Cölöpverő vagy éppen a Főkukac.

A meséket is megnézhetjük, folyamatosan játsszák őket. A művészeti vezető szerint ezek az alkotások azokat is megérintik, akikről nem is gondolnánk: „Többször azon kapjuk a hozzánk látogató kamaszokat, hogy leragadnak a gyerekteremben, annyira beszippantják őket a mesék.”

A Sajdik-gyűjtemény több meglepetéssel is készül karácsonyra. A Váci Art Adventen, amelyet december első három hétvégéjén rendeznek meg, olyan Sajdik-alkotásokat is kiállítanak, amelyeket eddig nem lehetett látni. Már csak ezért is érdemes az egyik ünnepi hétvégén a Dunakanyar központjába ellátogatni. A rendezvénysorozaton helyi művészek, zenészek bevonásával szakmai események, gyerekprogramok és koncertek is lesznek.