Az egyetlen Oscar-díjas magyar színész útja a lövészárokból Hollywoodba

Szabóműhelyből a harctérre

Paul Lukas Munkácsi Pál néven jött világra Budapesten, 1894. május 26-án. Apja, Munkácsi Adolf ruhakészítő mesterként kereste kenyerét, anyja Schneckendorf Mária háztartásbeliként tevékenykedett. A kisfiút és leánytestvérét, Júliát 1903. július 14-én Lukács János vette a nevére, a testvérek ettől a naptól kezdve hivatalosan a Lukács családnevet használták.

A serdülő ifjú nem gondolt a színpadra, helyette a kereskedelmi szakmát választotta. Üzleti iskolába járt, áruforgalmi ismereteket szerzett, egy gazdasági társaságnál szándékozott munkába állni. Terveit keresztülhúzta az első világháború kitörése. 1914-ben bevonult a közös hadseregbe, majd 1916-ig a keleti frontvonalon harcolt a lövészárkokban. Egy ütközetben ellenséges golyó találta el, súlyos sebesülést szenvedett, ezért az orvosi bizottság alkalmatlannak nyilvánította a további fegyveres szolgálatra, így leszerelte.

A gyógyulás hónapjai alatt érdeklődése a színház felé terelődött. Rövid ideig látogatta az Országos Színművészeti Akadémia tanóráit, de az elméleti képzést nem fejezte be. 1915 és 1916 folyamán Faragó Ödön kassai társulatához szegődött, ahol a helyi nemzeti színház társulatában kapott feladatokat. A fiatalember ügyesen megbirkózott a komoly szerepekkel: megformálta Katona József Bánk bánjának címszerepét, valamint Shakespeare Othellóját és Shylockját.

A Vígszínház társulatában

A kassai esztendők után a budapesti színházi életbe vezetett az útja. Csaknem egy teljes évtizeden át a nagykörúti teátrum megbecsült férfiszínészeként dolgozott. Munkájával a társulat alapemberévé vált, otthonosan mozgott a polgári társadalmi színművekben és a világirodalmi klasszikusokban egyaránt.

Játékát mértéktartás, fegyelem, pontos hangsúlyozás és megfontolt mozgáskészlet jellemezte. Színpadi túlzásoktól mentes előadásmódjával meggyőzte a bírálókat.

Némafilmsztár

A színházi feladatok mellett korán bekapcsolódott a fejlődő magyar mozgóképgyártásba. Első filmes megbízatását 1918-ban kapta A szfinx címszereplőjeként. A hazai némafilmkorszakban több fontos vállalkozásban vett részt: 1920-ban Kertész Mihály irányítása alatt dolgozott a Boccaccio felvételein. Bécsben Korda Sándor filmrendezővel működött együtt, aki rábízta a Sámson és Delila című 1922-es mű egyik szerepét.

Átkelés az óceánon

Pályafutása 1927-ben vett új irányt, amikor Adolph Zukor stúdióvezető szerződést ajánlott neki. A színész elfogadta a lehetőséget, átkelt az óceánon, Kaliforniában telepedett le, nevét pedig a külföldiek számára könnyebben érthető Paul Lukas alakra módosította.

1928-ban mutatkozott be az Összeesküvők című moziban Pola Negri oldalán, feltűnt a Korda Sándor által irányított Night Watch címet viselő filmben, Bánky Vilma partnereként pedig játszott a Moszkvai lányban.

A hangosfilm megjelenése az 1920-as évek végén nehéz helyzetbe hozta a külföldről érkezett művészeket, a mikrofon ugyanis kíméletlenül leleplezte az idegen kiejtést, ami sokak pályafutását derékba törte. Lukács Pál sem beszélt angolul, amikor az Egyesült Államokba érkezett, és megfeszített tempóban kellett megtanulnia a nyelvet. Kitartásának köszönhetően azonban tiszta orgánuma és pontos szövegmondása révén a hangosfilmek világában még biztosabb pozíciót épített ki magának.

Hangosfilmek és színházi fellépések

1931-ben a Nagyvárosi utcák bűnügyi történetében játszott Gary Cooper és Sylvia Sidney oldalán. 1933-ban Bhaer tanárként lépett a közönség elé a Louisa May Alcott regényéből készült Fiatal asszonyok című produkcióban, Katharine Hepburn partnereként. 1937-ben Nagy-Britanniában forgatta a Vacsora a Ritzben című alkotást, 1938-ban pedig Alfred Hitchcock bűnügyi történetében, a Londoni randevúban játszotta el a gyanút keltő Dr. Hartz szerepét.

A forgatások mellett hű maradt az élő színpadhoz. Rendszeresen játszott a New York-i Broadway deszkáin: 1937-ben, 1941-ben, 1951-ben és 1955-ben vállalt színházi szerepeket, 1953-ban pedig megjelent az edinburgh-i színházi fesztiválon.

A művészi csúcs és a történelmi elismerések

Színészi pályájának legmagasabb pontját Lillian Hellman náciellenes műve hozta el. Az ellenállási mozgalom küzdelmeit bemutató Őrség a Rajnán című darabot 1941-ben tűzték műsorra a Broadwayn. A főszerepet, Kurt Muller német mérnök alakját bízták rá. A bemutató elsöprő sikert hozott, a közönség és a bírálók egyaránt dicsérték játékát.

A darabból 1943-ban Herman Shumlin rendezett filmet, amelyben Bette Davis személyesítette meg a feleségét. Lukács Pál ebben a filmben nyújtotta élete legérettebb alakítását: hitelesen tárta a nézők elé a hazáját elhagyó, elveiért harcoló ember belső vívódásait, a félelmet és a rendíthetetlen kitartást.

Ezzel beírta nevét a filmtörténetbe mint az egyetlen magyar születésű színművész, aki elnyerte ezt a színészi díjat. Érdemeiért csillagot kapott a hollywoodi Hírességek Sétányán.

Címlapkép: Lukács Pál és Nancy Carol a Manhattan koktél című filmben. Fotó: Szécsényi József/MTI