Az egyikben kitömött strucc, a másikban emberi nevetés van

Az érintetlen és a legnagyobb – Egy komplett párizsi lakás: 1942–2010

Ez az időkapszula nemcsak azért különleges, mert véletlenül jött létre, de azért is, mert talán ez a világtörténelem egyik legnagyobb időkapszulája: egy egész lakás! 1942-ben Madame de Florian színésznő és társasága a nácik elől menekülve hagyta hátra az egész lakását, ám mivel ezt követően hetven évig folyamatosan fizette a lakbért, így senki sem firtatta a lakás helyzetét, így az teljesen sértetlen állapotban őrződött meg. Amikor a hölgy 91 éves korában meghalt, az örökösei érintetlenül bukkantak rá az otthonában őrzött kincsekre, köztük egy kitömött struccra.

Volt itt egy festmény is, amelyen gyönyörű rózsaszín ruhába öltözött nő látható. Már elsőre látszott, hogy értékes képről van szó. A festmény mellett színes szalaggal átkötött, régi szerelmes levelek kötegeit is megtalálták. Ezeken Giovanni Boldini, a Belle Époque egyik legfontosabb párizsi festőjének névjegye szerepelt. Kiderült, hogy a festményt is ő festette Marthe de Florian színésznőről, aki a festő múzsája és szeretője volt. A festményt később 3 millió dollárért aukción adták el.

A lakásról itt láthatók képek.

Amit kétszer is felfedeztek – Revere és Adams rézdoboza: 1795–2014

Azt a gyarmati műtárgyakkal teli rézdobozt, amelyet 1795-ben Paul Revere, az amerikai forradalom egykori hőse és Samuel Adams, az USA alapító atyja választottak ki, a legrégebbi amerikai időkapszulaként tartják számon. A dobozt 1795. július 4-én helyezték el a bostoni State House sarokköve alá, akkor, amikor a helyet magát is felszentelték. A ládika azonban nem felel meg az időkapszula technikai definíciójának, ugyanis nem lett meghatározva, hogy pontosan mikor kell kinyitni. A Nemzetközi Időkapszula Társaság alapítói, William E. Jarvis és Knute Berger alapítási letétként hivatkozik rá. (Egyébként a ceremoniális műtárgyak vagy ereklyék épületalapokba temetésének is hosszú története van, a középkori katedrálisok falai, padlói számos ilyet rejtenek.)

A dobozt a történelem során kétszer fedezték fel: először 1855-ben az épületen dolgozók bukkanták rá, ekkor új elemeket is adtak hozzá. 2014 decemberében pedig a vízszivárgást javító munkások fedezték fel ismét. A bostoni Szépművészeti Múzeum kurátorai óvatosan kinyitották a rézdobozt, amelyben 17. századi érmék, egy 1855-ös újság, egy érme George Washington képmásával és egy ezüstplakett volt, amelyre Revere gravírozott. Hat hónappal később ezek a tárgyak átkerültek egy rozsdamentes acél tartályba, hozzáadtak egy 2015-ös érmekészletet, egy új emléktáblát, most pedig ismét az eredeti helyén várja a következő újrafelfedezését.

Képek itt.

Aminek elveszett a kulcsa – Az évszázad széfje: 1876–1976

William E. Jarvis Time Capsules: A Cultural History kötetében ezt a szekrényt jelöli meg az első modern időkapszulaként, mivel ennél már pontosan meg lett határozva a kinyitás dátuma. Anna Deihm folyóiratkiadó az 1876-os Philadelphia Centennial Exposition részeként választotta ki a tételeket – köztük a kormány vezetőinek fotóit és néhány híres író tintatartóját. Ezeket egy öt méter magas páncélszekrénybe zárta, amit aztán az USA képviselőházának adott át azzal, hogy 1976-ban nyissák ki. A hatalmas dobozt végül a Capitolium keleti karzatán tárolták a következő nyolc évtizedben, amikor azonban eljött a kinyitás ideje, senki sem emlékezett, hol vannak a kulcsok, így a széfet végül egy lakatosnak kellett feltörnie.

Amit a földrengés fedezett fel – A Canterbury-kapszulák

A Canterbury-kapszulák teljesen véletlenül kerültek elő a 2011-es új-zélandi Christchurch-i földrengések során. A három időkapszulát az akkori polgármester nyitotta ki, amelyben régi újságokat (egészen 1922-ig visszamenőleg), tanácsi dokumentumokat, évtervezőket, egy Canterbury történetét részletező levelet, rajzokat, verseket, valamint egy City of Christchurch, New Zealand 1922/23 című könyvet találtak. A kapszulák több helyről kerültek a felszínre, kettőt találtak az ír John Robert Godley politikusnak állított szobor alatt, a harmadik pedig egy lezárt bádogdoboz volt, amit a Civic Building alatt fedeztek fel. A régi dokumentumokat lemásolták, az időkapszulákat pedig végül visszahelyeznék a Godley-szobor alá, kiegészítve a Christchurch-i földrengés történetével. A következő felnyitás dátumaként pedig a földrengés 50. évfordulóját, 2060. szeptember 4-ét jelölték meg.

Amit kilőttek az űrbe – A Voyager Golden Record

A Voyager–1. és 2. űrszondák a Földtől legtávolabbi, ember alkotta űreszközök, amelyek mindegyikén megtalálható egy-egy időkapszula, egy-egy aranylemez, amik a NASA közlése szerint „hangokat és képeket tartalmaznak, amelyek a földi élet és kultúra sokszínűségét ábrázolják”. A lemezeken megtalálhatók emberi üdvözletek 55 nyelven, valamint számos természetes hang, mint például a szörfözés, a szél vagy a mennydörgés moraja, továbbá emberi léptek és a nevetés hangja is. Ezek a felvételek az intelligens földönkívüli létformáknak készültek, céljuk pedig, hogy a lehető legszélesebb képet adjanak az emberi civilizációról és a földi életről. A lemezek tartalmát Carl Sagan, a Cornell Egyetem professzora és csapata választotta ki, a szelekció csaknem egy évig tartott. A hangok mellett 116 kép is szerepel a lemezeken, amelyek között természeti képek, valamint az emberiség történelmét és természetét ismertető felvételek találhatók, valamint tartalmazzák Jimmy Carter volt amerikai elnök nyomtatott üzenetét is.

Ami 6000 év emberi tudását őrzi – A civilizáció kriptája

A civilizáció kriptája egy áthatolhatatlan, légmentes kamra, amelyet 1937 és 1940 között építettek a georgia-i Oglethorpe Egyetemen. Az 57 négyzetméteres tároló számos műtárgyat és hangfelvételt tartalmaz, amely teljes képet ad az emberiség fejlődéséről egészen a 20. századig, emellett pedig klasszikus irodalmi és vallási szövegeket, valamint a tudományos fejlődésről mesélő tárgyak és dokumentumok is bekerültek a kriptába. Thornwell Jacobst, a projekt kezdeményezőjét az egyiptomi piramisok megnyitása ihlette, és az elmúlt 6000 év emberi tudásának tárházát akarta létrehozni. Az 1940. május 28-án lezárt kriptát 8113. május 28. előtt nem lehet felnyitni, nincs benne arany, ékszer vagy más értéktárgy. Bár nem mehetünk be, az egyetem alagsorában levő kripta lezárt, rozsdamentes ajtaja bárki számára megtekinthető.

Aminek a kinyitása izgalmasabb volt, mint a tartalma – Kan aabnes i 1912–2012

2012-ben a norvégiai Otta kisváros végre kinyithatott egy titokzatos csomagot, amelyet több mint 100 évvel azelőtt zártak le. A kapszulán a „Kan aabnes i 2012” felirat szerepelt, vagyis az, hogy 2012-ben nyitható ki. Az ottaiak csaknem egy évszázadon át ellenálltak a kísértésnek, hogy felnyissák a csomagot, amelyet 1912-ben az önkormányzat akkori polgármestere, Johan Nygaard pecsételt le. A csomag az Egyesült Államokból érkezett leveleket, a Kringen-emlékmű pénzügyi dokumentumait, valamint néhány újságot tartalmazott. A csomag kevésbé izgalmas tartalma ellenére annak felbontása jelentős esemény volt az ottaiak számára, mivel csaknem egy évszázadon át rejtély volt a tartalma, kinyitását pedig több éves várakozás csúcspontjaként tartották számon. Az esemény jelentőségét növelte, hogy a csomagot a kringeni csata 400. évfordulója alkalmából bontották fel.

Nyitókép: Marc Ottavi