Az ék legjobb nyara – Villáminterjú Lee Olivérrel, a zenekar énekes-gitárosával

Mozgalmas nyaratok van. Hogy érzed magad?

Nagyon jól, köszönöm! Nagyon sok izgalmas dolog van
egyszerre, de rájöttem, hogy igazából nagyon élvezem ezt! 2022 nyara
egyértelműen a legjobb nyara volt az éknek, ráadásul éppen Győrben vagyok, ahol
egy estére a legendás Stewart Copeland zenekarának tagja lehetek Szeifert
Bálint barátommal. Nem cserélnék most senkivel, tök jó így!

A fesztiválszezon – minden pozitívuma ellenére – fárasztó is tud lenni. Titeket mi mozgat ilyenkor leginkább, mi a legjobb ebben az időszakban?

Engem a tény, hogy játszunk és együtt lehetünk. Ezek szerintem óriási dolgok.

Mik voltak az idei nyár eddigi legjobb koncertélményei? Akár saját koncert, akár olyan, amin a közönség soraiban álltál.

A kedvenc ék-koncertjeim eddig egyértelműen a Művészetek Völgye és a Magyar Zene Háza-beli koncertek voltak, de gyanús, hogy a győri Stewart Copeland – Győri Filharmonikusok koncertet sem fogom elfelejteni egy darabig. Közönségként Gary Clark Jr. Budapest Parkban tartott koncertje volt nagyon inspiráló.

Milyen élmény volt a Magyar Zene Házában játszani?

Csodálatos. Akik azt a házat tervezték, tudták, hogyan kell szentélyt építeni. Azonnal érzed, hogy különleges hely. Teljesen más műsort játszottunk az épület miatt, az utolsó pillanatban előszedtünk olyan dalokat, amiket nagyon rég nem játszottunk, így igazán friss élmény volt.

Hogy érzed, mennyit és miben változott a koncertezés, a zenészlét az elmúlt években?

Folyamatosan változik, ami nem meglepő, mégis évről évre kapkodom a fejem. Amikor 19 évesen elkezdtem aktívan zenével foglalkozni, egészen máshogy nézett ki a dolog, azt hittem, hogy mostantól akkor az lesz, hogy kapok dátumokat, jön a busz, beszállok, a barátaimmal játszunk egy jó koncertet egy csomó embernek, és fáradtan, de boldogan hazajövünk. Ennyi. Azóta lett streaming, egy tonnányi közösségimédia-felület, Netflix, és egyre durvábban csökken a fókuszált figyelemre való képesség. Az egymással töltött időre való igény is sokkal halványabb. Sok az – egyébként teljesen érthető – fáradt ember, aki bekapcsolja a Spotify-t koncert helyett, elindítja a Netflixet mozi helyett. Ezek alapvetően határozzák meg a zenészlétet. Nem panaszkodom, de nekem elsőre ezek jutnak eszembe, ha az elmúlt tíz évet átgondolom a zene szempontjából.

Júniusban egy elég izgalmas klippel is előrukkoltatok. Mesélnél pár szóban a Grace-ről?

Lippai Balázzsal régóta szerettünk volna dolgozni. Óriási kedvencünk, és a Grace klipje erre csak rátett egy lapáttal. Szerintem gyönyörűen passzol a dal hangulatához a videó. Sajnos a Google bújtatott pornográf tartalomként kezeli egy smárolás miatt, ezért nem dobja fel senkinek. Csak az hallotta, aki célzottan erre rákeres. Szerintem durvább jelenetek vannak délután négykor a 6-os villamoson, de ez van.

Legközelebb a SZIN-en léptek fel. Szeretitek a fesztivált? Mire számíthat a közönség?

Egyszer 5-6 éve már játszottunk a fesztiválon, szerettük! Minden koncert más, ezért leginkább egy ugrásra kész, izgatott zenekarra számíthat a közönség.

Az eddigi legfontosabbként hivatkoztál a legutóbbi, Out Of The Cave című lemezetekre. Van készülőben valami hasonlóan fontosnak ígérkező?

Van, de erről még egy kicsit talán korai beszélni.

És mi vár rátok, ha vége a szezonnak, mik a tervek?

Belecsapunk annak az anyagnak az írásába, amiről még egy kicsit korai beszéni.

Az ék augusztus 26-án 19 órakor lép fel a SZIN Hajógyár Petőfi Színpadán.

Fotók: Still.moods/Göndör Dani