A Lassú élet. Radikális hétköznapok című kiállítás alapötlete közel két évvel ezelőtt fogalmazódott meg. A koncepció kidolgozásán és megvalósításán a Ludwig Múzeum kurátori csapata hónapok óta dolgozik. Akkor még nem sejthették, hogy a 2020 áprilisára tervezett, csaknem öt hónapos kiállítással és programsorozattal olyan témákat feszegetnek, amelyek a koronavírus okozta globális járvány következtében fenyegetően közelivé és égetően aktuálissá válnak. A „lassú élet” egyik percről a másikra mindennapi valósággá, a globális világ kényszerű működésmódjává változott.

Ahogy a kiállítás beharangozójában fogalmaztak: „A lassú-szemléletmód a társadalom, a gazdaság és a mindennapi élet területén egyaránt a meglévő struktúrák újragondolását és a bevett gyakorlatok újraszervezését jelenti. Lényege a tudatosságban és a kritikai hozzáállásban ragadható meg leginkább, az etikus fogyasztástól az önkéntes egyszerűségen át a növekedés nélküli gazdaság koncepciójáig.” A fogyasztás karanténja”, a Maradj Otthon Mozgalom, a ritkuló repülőjáratok, a lassuló gazdaság csak néhány a vírus váratlan következményei közül, melyek kíméletlenül rámutatnak a lassúbb élet pozitív hatásaira, ugyanakkor óriási kihívások elé állítják az emberiséget. 

Benera Estefan: The Desert Rock that Feeds the World

A kiállításba beválogatott munkák érzékenyen rezonálnak a világban zajló jelenlegi történésekre. A különös aktualitást nyert művek közül az ex-artist’s collective (Kaszás Tamás és Lóránt Anikó) egy esetleges gazdasági és ökológiai összeomlás idejére tervezett Ínségeledelek című installációja például készülésének évében, 2010-ben disztópikus víziónak számított, mára megváltozott életkörülményeink és fogyasztási szokásaink radikális átalakulásának szükségességét példázza. Oto Hudec szlovák képzőművész We are the Garden című legújabb munkája pedig egy férfi és egy gyerek történetét meséli el, akik magányosan élnek a klímaválságot követő jövőben, nem tudva, létezik-e rajtuk kívül más túlélő. A természet és az ember között megszakadt kapcsolatot egy a házukhoz tartozó kert szimbolizálja, mely zárt bioszféraként látja el otthonukat tiszta levegővel. Az egész termes installáció a valóság és a fikció határán mozog, tárgyakkal, festményekkel és mozgóképpel megidézve egy olyan világot, amelyben az élet korábbi feltételei ugyan megszűntek létezni, a legszorongatóbb érzés mégis a társadalomtól való elszakítottság, az izoláció és a végtelen magány.

A jelenlegi helyzet a kiállítás előkészítő munkáira és megvalósítására is hatással van, ahogy a megnyitót, a tervezett programok formáját is át kell gondolnia a múzeum dolgozóinak. Amint a körülmények lehetővé teszik, a kiállítást megvalósítják, az április 8-ára tervezett megnyitót azonban későbbre halasztják.

A továbbiakban igyekeznek intenzív online jelenléttel kárpótolni látogatóikat és részletes tartalmakkal szolgálni a kiállítás hátteréről, a munkafolyamatról, a projektben résztvevő művészekről és a múzeum mindennapjairól. A kiállítással kapcsolatos tartalmak a www.slowlife.ludwiguseum.hu oldalon hamarosan elérhetőek lesznek.

Nyitókép: Erdei Krisztina alkotása