Minek az esszenciája ez a lemez, mit fogalmaztok meg rajta?
Qka MC: Minden lemezünk egyfajta korlenyomat, az adott korra reagálunk általuk. Egy pozitív látcső, ami által a jelenkort láttatjuk a hallgatóinkkal. Ebbe a látcsőbe időnként görbe tükröt teszünk, máskor pedig megfűszerezzük azt némi öniróniával. A humor nagyon fontos kelléke a mindennapjainknak, hiszen segít, hogy vidámabban lássuk az életet és olyasmit is észrevegyünk, ami másnak talán fel se tűnik. Ezek az általunk észrevett és megfogalmazott dolgok jelentik az egész munkásságunk alapját adó esszenciát.
Ricsipí: A lemez esszenciája ugyanaz, ami az Animal Cannibals esszenciája. Mégpedig az, hogy: az élet szép.
Qka MC: Harmincöt éve itt vagyunk, ez a tizenkilencedik lemezünk, de ahogy a lemez Mit mondhatnék még? című dala jelzi, még mindig van mondanivalónk.
Mi alapján választottátok ki a témákat, amikből a lemez dalai születtek?
Ricsipí: Az a koncepciónk, hogy olyan témákról írjunk, amiről más még nem írt. Ez viszonylag nehéz feladatnak tűnhet, de nem az. A dalok többsége a szerelemről, a szakításról vagy a bánatról szól, a rapperek pedig főként azt fogalmazzák meg, hogy miként vesznek erőt magukon és állnak talpra az általuk keserűnek és rossznak tapasztalt életben. Ez is jó vonal, de én sokszor sablonosnak érzem, így igyekszem kerülni ezeket a témákat.
Rendszeresen utazom mindkét cég autóival, buszaival és repülőivel, és rengeteg pozitív élmény ér, amiket bele is írtam ebbe a dalba. Ez is egy olyan téma, ami ott hevert a földön, de eddig senki sem hajolt le érte. Mi felvettük, és egy kifejezetten vidám dalocska lett belőle.
Qka MC: Az is előfordul, hogy több évig érlelünk egy témát. A Budapest nyáron című számunk gondolata már akkor megszületett, amikor még nem volt trendi Budapestről beszélni, holott a nyári szórakozóhelyek már abszolút élték az életüket. Ehhez hasonlóan a most megjelenő lemezünk is olyan témákat fogalmaz meg, amikről más még nem írt. Az SZMK is ihletett dalt. Ez nagyon sok szülő életében gyűlölt fogalom, de a tömegközlekedéshez hasonlóan meg lehet fogni a fonákjáról, a másik oldaláról, és mi így igyekeztünk kiemelni benne fellelhető szerethető részeket.
Miként tudjátok elkerülni az önismétlést a harmincöt éve tartó pályátok során?
Qka MC: Ricsinek köszönhetően, aki egyfajta Excel-táblaként számontart mindent. Sorról sorra át szokta nézni az új szövegeinket, és ha bármi ismétlést lát, akkor szól, hogy írjuk át vagy dobjuk ki az adott szövegrészt.
Mi az oka annak, hogy reggae-s beütésű szám és klasszikus zenei betét egyaránt megjelenik a lemezen?
Ricsipí: Nem csupán a szöveg terén, hanem zeneileg is szeretjük a változatosságot. Belénk van kódolva, hogy nem akarunk unatkozni, nem akarunk unalmassá válni, és ez nem csupán az alkotófolyamatainkat, hanem az egész életünket meghatározza. Ha sokszor kell ugyanarra a helyre utaznunk, akkor szeretünk új utakat kipróbálni, hiszen így a már ismertnél jobb útvonalakat is találhatunk.
Ennek a megvalósításában nagy segítségünk volt Deseő Balázs, aki 1994 óta, azaz harminc éve segít nekünk a zenekészítésben. Ez úgy történik, hogy miután mi kitalálunk egy dallamot, dobalapot vagy hangulatot, lepötyögjük azt zongorán vagy telefonon, majd együtt leülünk a stúdióban, és addig nyomkodjuk Balázzsal a billentyűket, míg úgy érezzük, elkészült a dal.
Qka MC: Tavaly ünnepelte a világ a nemzetközi hiphop ötvenéves fennállását, és azt láthatjuk, hogy a hiphop nem skatulyázta be magát az elmúlt öt évtized alatt. Sőt, elképesztően nyitott maradt, rengeteg műfajjal tudott és tud mind a mai napig közös halmazt létrehozni. Rengetegféle – például reggae-vel, funkyval színezett – árnyalata van, mi pedig szeretjük mindezt megmutatni. A ma kifejezetten divatos trapvonalra viszont nem akartunk felülni, mert nem érezzük magunkénak. Meghagyjuk ezt a fiatalabb generációknak. Azt viszont meg szeretnénk mutatni, hogy milyen sokféleképpen tud lüktetni a rap és a hiphop, és azt is, hogy a különböző lüktetések mind elférnek egymás mellett, egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál.
Miért épp 19 lett a tizenkilencedik, 19-én megjelenő lemezetek címe, mit jelent nektek ez a szám?
Ricsipí: Nekünk a 19-es a világ legjobb száma. A nyolcadik lemezünk egy koncertlemez volt, aminek a Nyolcan A Színpadon címet adtuk. Ez a lemez elsősorban azért a 19 címet kapta, mert ez a tizenkilencedik albumunk, és ez segít nyomon követni, hogy hol tartunk. Sok zenész elveszti a fonalat menet közben, és fogalma sincs, hogy hány lemeze vagy videója jelent meg. Nekünk az ilyen frappáns címek segítenek abban, hogy pontosan számontartsuk a diszkográfiánkat. A korunkból adódóan nem mindenre emlékszünk pontosan a múltból, de az ilyen fix pontok és mérföldkövek jó kapaszkodót adnak majd húsz év múlva is, amikor memóriazavaros öregemberek leszünk.
Qka MC: A tizenkilences egy jó kapaszkodó, megkönnyíti az életünket. Például ha új albumot csinálunk, már nem kell azon gondolkoznunk, hogy hány szám legyen rajta, hiszen minden lemezünkön ugyanannyi van: tizenkilenc. Tizenöt dal, négy közjáték – ez a sztenderd felállás nálunk. A közjátékokat azért helyezzük el a lemezeken, mert pihentetik a fület, formálják a hangulatot – ilyen közjáték például a Kereskedelmi jókedv című elem a lemezen –, és szerepük van abban, hogy az album kerek egész legyen. Hiszünk abban, hogy egyszerre, album formátumban is érdemes megmutatnunk a dalainkat a manapság divatos, egyenként történő kiventilálásuk helyett.
Ricsipí: Borzasztóan haragszunk Adele-re, mert néhány évvel ezelőtt kijött a 19 című lemezével, és ezzel gyakorlatilag nagy zavart okoz a popzene világának történetében. Most van két egyforma című album a világon, holott mi már az ötödik lemezünk kiadásunkkor tudtuk, hogy a tizenkilencediknek 19 lesz a címe. Üzenem Adele-nak, hogy Qka MC és Ricsipí nagyon haragszik rá.
Mi a lemezen megfogalmazott gondolatiság?
Ricsipí: Szinte minden dalban felhívjuk a figyelmet arra, hogy fontos, hogy mindenki járjon nyitott szemmel, élvezze az életét, csinálja meg azt, amire vágyat érez, ne csinálja meg azt, amit nem szeretne és olyan munkát végezzen, ami örömmel tölti el. Röviden összefoglalva az az üzenet, hogy legyünk nyitottak és merjünk cselekedni, de ezt a mondanivalót sokkal mélyebb és útmutató jellegű sorokban is megfogalmazzuk. A kiadónk egyik munkatársa azt mondta, hogy egy-két dal nagyon konkrétan megmutatja azt, hogy szerintünk merre kéne menni. Nem muszáj ránk hallgatni, de úgy hiszem, hogy közel ötvenévnyi élettapasztalattal van egy-két okos gondolatunk.
Qka MC: Azt szokták mondani, hogy az a jó tanár, aki vicces, jókat mond és kedves. Mi megpróbálunk jó tanárok lenni. Olyanok, akik nem kritizálnak, nem húzzák át pirossal a dolgozat helytelen részeit, hanem zöld ceruzát ragadva dicsérnek, helyeselnek és akár saját magukon keresztül mutatnak be megmosolyogtató, tanulságos helyzeteket. A most felsoroltak benne vannak a dalainkban, és bennük vannak olyan észrevételek is, amikkel nap mint nap találkozunk. Jelzés értékkel megjelenik bennük például az a téma, hogy ma már csak kölcsönözhető elektromos rollerekkel találkozhatunk ott, ahol annak idején utcagyerekek szaladgáltak és játszottak egymással kulccsal a nyakukban. Ennek az az oka, hogy a mai gyerekek nem az utcán rohangálnak, hanem a szobájukban kockulnak. Ez nem kritika, hanem észrevétel. Ez van.
A gyermekeiteknek miként adjátok át a dalaitokat is átjáró életfelfogást, hozzáállást?
Qka MC: Mindketten a példamutatásban hiszünk. Nem rágjuk a gyerekeink szájába, hogy szerintünk mit kéne tenniük, helyette inkább megmutatjuk, hogy nekünk mi működik jól.
Ricsipí: Ez az oka annak is, hogy ritkán iszunk alkoholt. Vigyázni kell, mert a gyerekek tényleg mindent eltanulnak. Úgy gondoljuk, hogy bármit meg lehet tenni, ki lehet próbálni, csak mértékkel. Szerintem az okozza a legnagyobb gondot a világon, hogy az emberek nem tudják tartani a mértékletességet, mindent hajlamosak végletesen túltolni. Ezért van szükség a szabályokra.
Qka MC: Mi igyekszünk az életünkkel és az albumjainkkal egyaránt megmutatni, hogy ennyi idő után is lehet még alkotni, lehet újat mondani, lehet ugyanazt is csinálni, mint eddig. Szerintem az sem ciki, ha egy előadó ugyanazt a hangulatot hozza ma, mint húsz éve. Sok előadótól várják el az állandó megújulást külső és tartalom tekintetében egyaránt, holott az állandóság is jó és követendő dolog tud lenni. Kaptunk már olyan kritikát az ezt megelőző lemezeinkre, hogy ugyanolyanok, mint a korábbi albumjaink. Én ezt dicséretnek veszem.
Mi maradt ugyanaz és mi változott meg bennetek az elmúlt harmincöt évben?
Ricsipí: Sok minden maradt állandó. Szeretjük és őrizzük az állandóságot. A tizenkilences szám pont ilyen. Minden lemezünkön tizenkilenc dal van, így a most megjelenő lemezen is. Ugyanakkor az állandóság fenntartása mellett bizonyos dolgok terén időről időre igyekszünk újítani – de nem a közönségnek való megfelelés szándékával, hanem önmagunk miatt.
Qkával egymással szoktunk akár harcokat is vívni azzal kapcsolatban, hogy szerintünk merrefelé kéne haladnunk zeneileg. Eközben mi is változunk, és a zenekar is. Szerintem mi vagyunk az a zenekar, aminek a legtöbb logója volt a kezdetektől fogva. Meg se tudom számolni, mennyi. Szerintem több mint százféle logót használtunk már. Ugyanilyen változatosak a daltémáink is. Ma már nem az iskolai kalandjainkról, csajozásainkról és a félresikerült bulijainkról van szó a lemezen, hanem azokról a dolgokról, amik most körülvesznek minket. Ilyen a már említett szülői munkaközösség vagy épp a celebek. A róluk szóló dalban részben megvédjük őket, hiszen nagyon csúnyán tudnak bánni velük az emberek.
Másrészt szeretnénk felhívni a celebek figyelmét magára a híresség mivoltra. Ha már úgy döntöttek, hogy híresek lesznek, jó lenne, ha tisztában lennének a közismertség következményeivel, és vállalnák is azokat. A zenekar változásai mellett pedig maga a világ is változik. Ezzel bizonyos szinten próbálok lépést tartani, de van egy csomó olyan dolog, amivel nem vagyok hajlandó lépést tartani. Ellenállok. Sok esetben meglepő mértékben, hiszen akkor sem ülök fel a vonatra, ha már számos családtagom és barátom megtette. Szerintem ez így szép és jó. Ebben a korban szerintem már nem kell sok újdonságot mondanunk. Egy csoda, hogy még emlékeznek ránk az emberek, és örülünk, hogy koncerteket tarthatunk nekik.
Qka MC: Az állandóság kapcsán jut eszembe, hogy minket a kezdetek óta a mai napig kíváncsisággal, előrevivő lendülettel és elemi energiával tölt el az alkotás. Az, amikor a semmiből hozhatunk létre valamit – legyen szó bármiről, akár szövegről, akár videóklipről, akár logóról, akár egy lemez marketingstratégiájáról. Ugyanakkor egyfajta állandóságként van jelen harmincöt éve a fellépések szeretete is. Nemcsak az internetnek, rádióknak és különböző lejátszási felületeknek írjuk a dalokat, hanem a koncerthelyzeteknek is. Szeretjük, amikor interakció történik a közönséggel, reagálnak a dalainkra vagy akár konkrétan a dalok részeivé válnak. Az ilyen helyzetekben megsokszorozódik az energia, amit a dal képvisel.
Miből merítetek erőt az alkotáshoz?
Ricsipí: Nálunk ez ösztönösen történik, nem kell érte megerőltetnünk magunkat. Mi nem arra csodálkozunk rá, hogy mi ilyen aktívak vagyunk, hanem arra, hogy mások nem így működnek. Látjuk, mennyire kontraproduktív az, ha az ember rágörcsöl valamire, beakad neki egy rossz élmény vagy hajlamos a depresszióra. Nekünk valószínűleg sokat segít az, hogy mozgásban és frissen tartjuk magunkat. A világ szép és jó oldalára igyekszünk fókuszálni, mert ez segít az előrehaladásban.
Qka MC: Mindemellett fontosnak érezzük, hogy tisztában legyünk az önértékelésünkkel – ebből fakadóan született meg az új lemezünk Ego című dala. A helyén kezeljük, hogy ennyi éve a színen vagyunk. Nem az a célunk, hogy telt házas bulikat tartsunk, hanem inkább az, hogy minél több helyre eljussunk.
Jobban szeretjük a kisebb rendezvényeket a telt házas csarnokoknál, mert az utóbbiban egybefüggő masszává válik a közönség. Elveszik az a fajta személyesség, amikor egy-egy ember – akinek tisztán láthatjuk az arcát – bekiabál, mi reagálunk rá, és ezáltal valódi kölcsönhatás alakul ki a közönség résztvevői és a színpadon álló emberek között. Sok előadó szemét elhomályosítja az egó – az, amikor elhiszik, hogy ők magasabb szinten vannak a közönségnél –, és szerintem ebben az elhomályosult állapotban veszik ki belőlük az alkotási vágy.
Begörcsölnek, félnek attól, hogy már nem fogják tudni megugorni azt a szintet, amit korábban, és a csalódás elkerülése végett inkább meg se próbálják megugrani, elkerülik az alkotást. Mi véletlenül se szeretnénk ezt elkerülni, sőt, még a mesterséges intelligenciát is távol tartjuk az alkotófolyamatainktól. A 19 egy teljes mértékben AI-mentes lemez. Minden, ami hallható rajta, a mi agyunk szüleménye.
Miként tudtok harmincöt éve ilyen jól együttműködni alkotótársakként, barátokként?
Ricsipí: Ritkán csaljuk meg egymást. Qka időnként kikandikál a zenekarból, és másokkal is összeszűri a levet, de megbocsájtom neki ezeket a bűnöket. Engedem őt. Inkább tombolja ki magát, jobban járunk! Utána béke van. Szerintem a jó házasságnak is ez a titka. Ha valaki menni akar, hadd menjen! Hagyni kell.
Qka MC: Ha pedig vitatkozunk, akkor azt értelmesen, észérvekkel tesszük. Amikor ez se válik be, akkor jön a jól bevált megoldásunk, a kő-papír-olló módszer. A nagy számok törvénye szerint előbb-utóbb mindkettőnknek ugyanannyiszor lesz igaza.
Ricsipí: Az új lemezünk alkotásakor is használtuk a kő-papír-ollót. Volt olyan szituáció, amikor egy egész verze-sor sorsa dőlt el ezzel a módszerrel.
Mi teszi különlegessé a közelgő, november 9-i koncerteteket a Magyar Zene Házában?
Ricsipí: Mindenki vésse kőbe a dátumot! 19 órakor kezdünk. A borongós őszt szeretnénk megszínesíteni ezzel a koncerttel. Ilyenkor már nincsenek fesztiválok, de vannak olyan lelkes zenekarok – például mi –, akik klubkoncerteket tartanak. A Magyar Zene Háza nagy klub, ahova viszonylag sok ember befér, és mivel mi ennél kisebb helyeken szoktunk fellépni ilyenkor ősszel, kihívás számunkra ez a koncert. Ráadásul zenekarral fogunk fellépni, ami Budapesten belül ritkán történik meg, így ki merem jelenteni, hogy Budapestet és az év hátralevő részét nézve ez a koncert az év bulija lesz! Az összes kiéhezett rajongó megkapja a magáét. Tizenkilenc dalt fogunk előadni, nem meglepő módon. Lesznek új számok és régi kedvencek is. Folyamatosan szondázzuk a közönségünket, hogy mely dalainkat szeretik azok, akik koncertre járnak. A Facebook-eseményen belül is lehet szavazni és javaslatokat tenni, hogy mit adjunk elő. Nagyon szép vizuálunk lesz, mindenkit szeretettel várunk! Azokat is, akik nem szeretik az Animal Cannibalst, mert a Magyar Zene háza nagyon szép helyszín, amit érdemes megnézni.
Qka MC: Plusz egy adalék: a mostani lemezünk tizenkilenc fizikai példányban jelent meg, tizenkilenc CD-n látott napvilágot. Ebből az alkotók és a kiadó nyolcat lefoglalt magának, így tizenegy darab kerülhet a közönséghez. A november 9-i koncerten élőben fogjuk árverezni az utolsó előtti CD-ket. Öt darab hanghordozó úgy talált gazdára, hogy a vásárlóik egy dalt sem hallva bizalmat szavaztak az egész albumnak. Nagyon menő dolognak tartom, hogy áldoznak ilyesmire az emberek. A licitet azért éreztük indokoltnak, mert így kuriózummá válnak az albumok, és csak olyan emberek vásárolják meg őket, akik tényleg nagy becsben tartják. A bevételt pedig a munkánkba fogjuk visszaforgatni. Nem nyaralásra vagy kocsicserére gyűjtünk, hanem arra, hogy nívós produkciót hozzunk létre. A videóklipek szerelmesei vagyunk, így a lemezen szereplő mind a tizenkilenc tracknek lesz egy videókivetülése, amik tizenkilenc naponta fognak megjelenni.
