Az aradi tizenhármak neveit mindannyian tanultuk, de kevesen ismerik azokat a hősöket, akiket szintén Aradon, de nem október 6-án végeztek ki. Ilyen volt a híres nyelvújító fia, Kazinczy Lajos is. Az ő élete került a középpontba A tizenötödik című, a Madách Színházban Szirtes Tamás rendezésében bemutatott musicalben.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc korát még nem mutatták be ilyen újszerű, modern hangzás- és látványvilággal, koreográfiával, ezért a produkciót tekinthetjük a musical forradalmának is. A klasszikus zene mellett megjelennek a slam poetry, az R’n’B és a rap formai jegyei, de magyar népdalok is.
A darab az aradi vértanúk sorsát helyezi középpontjába a tizenötödik áldozat, Kazinczy Lajos személyén keresztül. Ő volt a legfiatalabb a vértanúk között – alig múlt 29 éves –, aki társaival együtt az aradi várban Haynau foglyaként raboskodva várt a hadbírósági per ítéletére.
A Kazinczy Lajost alakító Borbély Richárddal készült interjúnk itt olvasható.
Kazinczy Lajos 1820-ban született Széphalmon, a híres nyelvújító és irodalomszervező Kazinczy Ferenc legkisebb fiaként. Okos és eleven gyermek volt. A szülők a romló anyagi körülményeik ellenére igyekeztek iskoláztatni gyermekeiket. Édesanyja, Török Sophie is tanítgatta, később, apjához és bátyjaihoz hasonlóan, a sárospataki kollégiumba került.
Lajos 11 éves volt, amikor édesapja elhunyt kolerajárványban. A családfő halála, majd széphalmi birtokuk elvesztése után már csak baráti, rokoni pártfogóikra számíthattak. Így került el Lajos a Bécstől 30 kilométerre fekvő Tulln városka utásziskolájába 1835-ben gróf Teleki József, a Magyar Tudós Társaság (későbbi MTA) első elnöke támogatásával.
Lajos fennmaradt leveleiből kiderül, hogy serdülő éveiben is nagyon ragaszkodott édesanyjához, folyamatosan írt neki az iskolában történtekről, anyagi helyzetéről és a várva várt társasági eseményekről is. Jó eredményekkel fejezte be tanulmányait 1839-ben, majd a császári-királyi hadseregben szolgált hadapródként, ahol hamar tiszti rangra emelkedett. Társai szerettek vele időt tölteni, vidámnak és talpraesettnek, szorgalmasnak jellemezték, aki szeret a társaság középpontjába kerülni. Bohém, társaságkedvelő fiatal férfiként sokat járt bálokba, emiatt állandó pénzhiánnyal, adóssággal küszködött. 1846/47-ben, főhadnagyi kinevezése után nem sokkal kilépett a szolgálatból egy nagy szerelem miatt, amely érdekében még jobban eladósította magát.
Kazinczy Lajos ezután egyik nővére családjához költözött. Amikor márciusban kitört az 1848-as forradalom, jelentkezett honvédtisztnek. Folyamatosan haladt fölfelé a ranglétrán. Részt vett a pákozdi és a schwechati csatában, alezredesi rangban hadosztályparancsnok lett, valamint közreműködött a magyar utász zászlóalj megszervezésében is. 1849 augusztusában Görgeivel kellett volna csapataikat egyesíteniük, de az oroszok ebben megakadályozták őket. Így Erdélybe szorult, a világosi fegyverletétel hírére az erdélyi hadsereg maradék csatlakozó egységeivel végül Zsibónál tette le a fegyvert az orosz tábornok csapatai előtt, augusztus 25-én.
Az oroszok átadták őket a császári csapatoknak, így Lajos az aradi haditörvényszék elé került. „Később tette le a fegyvert, pere is később kezdődött. Eleinte önérzetesen, talán túl büszkén válaszolt a hadbíróság kérdéseire, s a tizenhárom kivégzésének napján szembesült azzal, hogy az élete forog kockán. Védekezni próbált, de nem akart kibújni az ítélet alól, amely végül teljes vagyonelkobzásra, golyó általi halálra ítélte” – emeli ki Hernády Zsolt történész.
A tizenötödik aradi vértanú tiszteletére szobrot emeltek szülőfalujában, a széphalmi udvarház emlékparkjában és a sárospataki iskolakertben.
A vértanúhalált halt Kazinczy-fiú történetét feldolgozó című musicalt ősszel ismét játsszák a Madách Színházban.
A darab látványvilága nem szokványos. A helyszínváltásokat a színpadon mozgatott többszintes dobogó mellett LED-falak is segítik, amelyeken animációk közvetítik a korszak atmoszféráját.
Fotók: Madách Színház
