„Bár az együttműködés 2022-ben született meg az alapítvánnyal, a múzeumnak már évtizedek óta vannak közös kiállításai a T-Arttal” – idézi fel a kurátor. A tavalyi megállapodás óta azonban ez az első tárlat, a letétbe helyezett gyűjteményből pedig évente szeretnének bemutatni egy-egy újabb szempont szerinti válogatást.
„Hogy a bemutatkozó sorozat a grafikával indul, annak részben gyakorlati oka van, de a műfaj jelentőségére is szeretnék ráirányítani a figyelmet” – mondja Képiró Ágnes. A grafika papír alapú, sérülékeny, ugyanakkor könnyen szállítható, ezért a grafikai anyag volt az első, ami Szolnokra került. A múzeumban külön raktári egységet kapott a gyűjtemény, szakszerű körülmények biztosításával. Első körben a kiállításkész, bekeretezett művek érkeztek meg, ezekből az alkotásokból született az a válogatás, amely az Időszaki kiállítások termében és a Folyosó Galériában lesz látható.
A grafikai kezdés ugyanakkor részben összefügg azzal is, hogy országosan is egyre több törekvés irányul a grafika kortárs művészetben betöltött rangjának emelésére és a műfaj történetének minél sokrétűbb feldolgozására.
A szolnoki Damjanich János Múzeumban kitüntetett szerepe van a grafikai gyűjteménynek – ezt a kiemelt figyelmet jelzi a grafikai látványraktár, hiszen valamennyi grafika digitalizálva lett, illetve évente több időszaki grafikai tárlatot is rendeznek. Az intézmény a ma alkotó grafikusokkal is intenzív kapcsolat ápol, a mostani tárlat egyik célja pedig, hogy „a közelmúlt nagymestereinek öröksége összefüggésbe kerüljön napjaink megújító grafikai törekvéseivel a jelen élő alkotóin keresztül”.
A 43 alkotó közel 70 művét bemutató tárlatban jellemzően egy alkotótól egy mű látható, illetve egy-egy sorozat elemei, amelyek „ilyenkor egy műként értelmezhetők”.
A tárlatban a legkorábban keletkezett mű 1959-es, Gácsi Mihály Dózsa-sorozatából két darab, a legkésőbbi keletkezésű pedig Lévai Ádám 2008-as datálású tusrajza. „A grafika hagyományosan a képzőművészeti ágak között másodlagos helyet tölt be, holott szerepe esszenciális jelentőségű a nagy festői életműveket vagy szobrászi teljesítményeket bemutató tárlatokon is, mert nemcsak színesíti az életművet, hanem rávilágít a művészi gondolkodásra, illetve segít értelmezni egy-egy alkotói folyamatot” – hívja fel a figyelmet a szakember. Ugyanakkor hazánkban az 1960-as, 1970-es években a grafika vezető képzőművészeti ág volt, ezt a korszakot nevezik a műfaj aranykorának is. E periódus kiemelkedő képviselője volt például Kondor Béla vagy Szalay Lajos, akiktől egy-egy művet őriz a T-Art Alapítvány. Ezek most a kiállításra is megérkeztek.
[gallery columns="2" size="large" ids="329891,329890"]
„Az őket követő, a hatvanas-hetvenes években ismertté vált alkotóművészek közül itt van például Rékassy Csaba teljes Ovidius-sorozata” – folytatja a művészettörténész. Ő az egyetlen, akitől a címlap rézmetszetével együtt 16 mű van kiállítva, hiszen itt a narratíva kínálja, hogy együtt szerepeljenek. De láthatók Ágotha Margit Babits-illusztrációinak lapjai vagy a '70-es években indult, kiemelkedő, illusztrátorként is nagy szerepet játszó generáció, ahová például Sulyok Gabriella, Kovács Tamás, Szemethy Imre vagy Tulipán László tartozik.
Nagy számban szerepelnek a kiállításon olyan képzőművészek is, akiket többnyire festészeti munkásságuk alapján ismernek széles körben. A közönség találkozhat például Gaál József, Verebes György, Nagy Gábor, Nádas Alexandra egy-egy grafikájával, a korábbi nemzedékből pedig mások mellett Sváby Lajos vagy Lóránt János Demeter műveivel.
A sokszorosított és az egyedi grafikának is számos technikája létezik – emlékeztet Képiró Ágnes –, a mostani kiállítás ezeket gazdagon bemutatja, a mélynyomásos technika rézmetszet, rézkarc eljárásaitól a magasnyomás kategóriába tartozó fametszetekig és linómetszetekig; a síknyomást pedig litográfiák, illetve szitanyomatok képviselik.
Ha grafikára gondolunk, gyakran kisméretű, fekete-fehér alkotásra asszociálunk – jegyzi meg –, de számos nagyméretű, színes munka található a tárlatban, amelyek erősítik a technikailag és stilárisan eleve változatos kiállítás sokrétűségét.
A Damjanich János Múzeum T-Art Alapítvánnyal együttműködésben létrejött tárlata 2023. május 14-ig látható.
A Damjanich János Múzeum 2022-ben kötött együttműködési megállapodást a T-Art Alapítvánnyal, aminek keretében az alapítvány mintegy 600 tételből álló kortárs képzőművészeti gyűjteménye fokozatosan a szolnoki múzeum gondozásába kerül letéti anyagként. Az alapítvány grafikai kollekciója a legnagyobb a gyűjtemény egészében: közel 300 darabból áll, jelentőségét tekintve is a legreprezentatívabb, és mára muzeális értékkel bír. Felöleli a 20. század második felének és a 2000-es évek első évtizedének szinte teljes hazai manuális képgrafika művészetét. A T-Art Alapítványt Tenk László Munkácsy-díjas festőművész és felesége, Tenk Zsóka gobelinszövő hozta létre 1990-ben azzal a céllal, hogy segítse a mai magyar képzőművészet hazai és külföldi megismertetését.
A kiállításon szereplő művészek:
Ágotha Margit, Almásy Aladár, Banga Ferenc, Benyó Ildikó, Butak András, Dús László, Eszik Alajos, Gaál József, Gácsi Mihály, Gruber Béla, Gyulai Líviusz, Kácser László, Kárpáti Tamás, Kéri Imre, Kondor Béla, Kovács Imre, Kovács Péter, Kovács Tamás, Lengyel Károly, Lenkey Zoltán, Lévai Ádám, Lóránt János Demeter, Maracskó Gabriella, Muzsnay Ákos, Nádas Alexandra, Nagy Gábor, Pásztor Gábor, Rátkai György, Rékassy Csaba, Rékassy Eszter, Sulyok Gabriella, Sváby Lajos, Szabó Vladimir, Szalay Lajos, Szemethy Imre, Topor András, Tulipán László, Varga Patricia Minerva, Végh András, Verebes György, Vilhelm Károly, Vízi Tihamér, Zala Tibor
Nyitókép: Vilhelm Károly: Szülőház (1989; színes litográfia, papír; 635 x 910 mm; T-Art Gyűjtemény, G.380.01)
