Egy ismeretlen családi fotóalbum képeinek transzformálásával egy ismeretlen személy ismeretlen élettörténetének nyomait mutatja be a kiállítási teret betöltő periodikus fázisképeivel. Valaki, valamikor, valahol. A képek lírai érzékenységgel, a hangok, színek, illatok, érzelmek vizuális képekbe illesztésével azt a technikát követik, amit az elbeszélő irodalom klasszikusa, a kiállítás címével megidézett Marcel Proust is alkalmazott Az eltűnt idő nyomában című regényében.
„Proust regényének először a szürreális címe ragadott meg, ez a mondat vizuális áttételként jelenik meg a harminc képből álló fotósorozatomban. A regény időtöredékei és grammatikai rétegei hasonló módon állnak össze, mint a transzformált fotóimon a hangulati elemekkel kiegészült családi időkép idézetek. A kiállítás képsorozata által szemtanúi lehetünk egy családi fotóalbum misztikus realizmusának, egy időbe zárt koporsó vizuális felnyitásának. A nézőkben exponált képek történeteket generálnak, amelyek lehetséges verziói a szemlélőre vannak bízva, mint ahogy Proust regénye is az olvasóra bízza képzeteit” – mondta el a Kultúra.hu-nak Hegedűs 2 László.
Hegedűs 2 képköltészetének középpontjában egy nő élettörténete áll,egészen apró gyerekkorától érett felnőttkoráig. Itt megszakad az élettörténet rögzítése, és csupán az üres képsarkok jelzik, hogy a történet nem az utolsó felvételnél ért véget. A folytatás lehetséges verzióit Hegedűs 2 a szemlélőre bízza.
