Az Én Újságom újra kinyílik

Pósa Lajos öröksége – kiállításmegnyitó dalokkal és mesékkel Balassagyarmaton a Jánossy Képtárban.

11564618-b0b4-4add-aac6-e0bd201fee71.jpg
Pósa Lajos meseköltő szobra, Margó Ede 1930-ban készült alkotása a Városligetben. Fotó: Róka László / MTI

Pósa Lajos – Az Én Újságom címmel nyílik kiállítás a Jánossy Képtárban október 30-án, csütörtökön 17 órakor. A tárlatot Gyurán Ágnes, a Pósa Lajos Társaság alelnöke nyitja meg, az est hangulatáról pedig Páko Mária rimaszombati zenész gondoskodik, aki megzenésített Pósa-verseket ad elő. A kiállítás november 16-ig látogatható, és nemcsak irodalmi múltunkat idézi fel, hanem eleven dialógusra hív a gyermeklélekkel, amelyet Pósa Lajos oly kivételes érzékkel szólított meg.

A Pósa bácsi néven ismert alkotó személye a 19–20. század fordulóján országos jelenség volt. Miközben sokan tréfás, derűs figuraként emlegették, a kortárs szellemi élet vezéralakjai – köztük Bródy Sándor és Herman Ottó – kulturális főszemélyiségeink közé emelték. Nem véletlen: Pósa Lajos olyan természetességgel talált rá a magyar nyelv dallamára, a népi mondókák ritmusára és a gyermeki látásmódra, hogy versei és meséi egyszerre lettek játékosak és maradandóak.

Pósa Lajos szerkesztőként is korszakosat alkotott. Az általa gondozott ifjúsági kiadványok – kisebb és nagyobb terjedelmű könyvek, válogatások – számtalan kiadást értek meg, s generációk járták ki rajtuk a betűvetés és a képzelet iskoláját. Írásai egyszerre szórakoztattak és neveltek, tanítottak és emlékezetet teremtettek. Az a finom pedagógiai érzék, amellyel a gyermeki nyitottságot becsülte, a mai napig iránytű: tisztelte olvasói értelmét, és partnerként szólt hozzájuk.

A tárlat címében megidézett Az Én Újságom nem csupán egy korszakos gyermeklap emblémája, hanem Pósa Lajos teljes szemléletének sűrítménye: személyes hang, közösségi élmény, a nyelv és a zene összekapaszkodása. A kiállítás ennek a szellemiségnek állít emléket, kéziratokkal, korabeli kiadásokkal, illusztrációkkal és zenei lenyomatokkal.

Pósa Lajos versei nem csupán olvasva hatnak: zengésük a zene természetes közege. A legnépszerűbb „magyar nóta” mesterei – köztük Dankó Pista és Lányi Géza – sorra zenésítették meg dalait, a hagyomány szerint több mint négyszázat. A fiatal Bartók Béla is öt Pósa-verset formált nótává – korai gesztusa jelzi, hogy a századelő zenei nyelvében Pósa ritmusa és képisége eleven forrás volt. A megnyitón fellépő Páko Mária műsora éppen ezt a hagyományt eleveníti fel: megzenésített versekben szólal meg a gyermeklíra időtlen derűje.

A gyermekekhez szóló magyar irodalom klasszikusai – Benedek Elek, Sebők Zsigmond, majd Móra Ferenc – mesterüknek és példaképüknek tekintették Pósát. Ez a mester-tanítvány viszony nem puszta tiszteletadás: poétikai program. Pósa megmutatta, miként lehet a gyermeknyelv komolyságát és játékosságát egyszerre hordozni; hogyan válhat a mese tartópillérré a nyelvi és erkölcsi nevelésben. Ennek köszönhető, hogy történetei, mondókái a századfordulón és a 20. század első évtizedeiben is otthonra leltek a családi könyvespolcokon és az iskolai olvasókönyvek lapjain.

A kiállítás október 30-tól november 16-ig látogatható.