Az építéskultúra és a tapasztalat átível téren és időn

Miért van az, hogy sokan szinte szégyellik, hogy vályogházban nőttek föl? Voltak cikkek vagy negatív kampányok a pártállami időkben, amelyek idejétmúltnak ítélték a vályogot?
A vályogházak konkrét pártállami megítélésével kapcsolatban én is nagyon szívesen konzultálnék a témát jól ismerő történész kollégákkal, mert az egy fontos kérdés, hogy az a társadalmi hangulat, ami a vályogházakkal kapcsolatban kialakult, mennyiben volt mesterséges, mennyiben volt organikus. Én az organikus elutasítás okának azt a nagyon egyszerű tényt látom, hogy minden egyén próbál haladni az össztársadalmi „fejlődéssel”, mert ha lemarad, akkor romlik a közösségen belüli státusza. Egy kedves megbízónktól hallottam azt a történetet, hogy az ő bátyjai azért menekültek el a családi örökség vályogházból, mert a földpadlós öreg vályogházban, az akkor hipermodern „Kádár-kocka” árnyékába nem lehetett „csajozni”. Egyszerűen ciki volt a régi.

A sártégla vagy iszaptégla már i. e. 9000-ben ismert volt. Van ezeknek a tégláknak evolúciója? Tehát amit a 19. századtól használtak Magyarországon, abban már benne volt egy több ezer éves tudás?
A vályogtégla-készítés az emberiséggel szinte egyidős tevékenység. Az ókori egyik legelső civilizáció, a mezopotámiai kultúra máig álló zikkuratjai nagyrészt vályogtéglából készültek. Innen nézve ez egy valóban sok ezer éves tudás. Azonban sokfelé agyagásvány létezik (az agyag a vályog kötőanyaga) és nagyon sokféle vályogtalaj, így térségenként más és más a vályogtégla-készítés optimális receptje. Ez a vernakuláris vagy magyarul népi építészet elve, hogy a helyi adottságokhoz igazítsd a technikát, amit az építéshez használsz.

Magyarországon tájegységenként eltérnek a vályog és vertfal-technikák, azaz mások a vályogépítészet paraméterei?
Igen, abszolút. Elég csak bemenni bármelyik hazai skanzenbe és egy egynapos kiránduláson meg lehet nézni az első ránézésre hasonló, azonban részleteiben nagyon különböző házakat. Magyarországon elsősorban a vályogtégla fal, a vert vagy döngölt földfalazat és a rakott sárfal terjedt el széles körben, de az őrségben például fagerendákra vagy fonott sövényfalra tapasztottak vályogot. Fontos, hogy nemcsak falazatok, hanem födémek, padozatok és habarcsok is készültek vályogból.

Olyan is van, hogy összeérnek a tájegységek tudásai? Hogy az erdélyi építészet technológiái visszaköszönnek a bácskai, bánáti vagy az alföldi népi építészetben?
Igen, sőt! Ilyen esetekben még bejön a képletbe a tájegységen élő különböző nemzetiségek eltérő szemléletmódja, tudása. A magyarországi szászok vagy szlovákok az ország bármely részén nagyon hasonló épületeket építettek, de értelemszerűen optimalizálták azokat a helyi erőforrásokhoz. Az anyag helyben van, ami egy jól meghatározott állandó. De a tudás, az építéskultúra és a tapasztalat átível téren és időn.

Az önök által használt technológia alkalmas javításokra is? Mennyire jellemző, hogy a vályogházakban élők vályogtéglákat kérnének, ha javítanak valamit?
Szerencsére ez jellemző. Magyarországon napjainkban is több mint félmillió lakott (!) vályogház található. A meglévő, úgymond öregebb épületállományunk újrahasznosítása hazánkban nemcsak fenntarthatósági szempontból pozitív trend, de bizonyos szempontból egy kényszerű gazdasági kérdés is. Szerencsére ezek az akár százéves házak 90 százalékban megmenthetők és a mai kor igényei szerint korszerűsíthetők. Nyilván ez nemcsak egy falfestést jelent, hanem komplett úgynevezett „mélyfelújítást”. Ez azonban az esetek túlnyomó többségében még mindig gazdaságosabb, mint egy teljesen új házat építeni, ezért sok vályogház-tulajdonos keresi és kéri a vályogtéglát, ha átalakítani vagy bővíteni szeretne.  

Sokan égetett téglával javítanak. Ez „sportszerűtlen”, vagy van benne racionalitás?
Szabad égetett téglát használni, ez teljesen sportszerű! Az égetett tégla is vályogtégla volt, még a kiégetése előtt. Különösen fürdőszobák, burkolt felületek esetén van létjogosultsága. Minden az arányokon múlik. Hol és miért van szükségem egy sokkal több beépített energiával készülő építési termékre. Ha szükség van, akkor használni kell. Ha nincs rá szükség, akkor érdemes optimálisabb megoldást keresni.

Egy 3D-vel nyomtatott házra is ugyanúgy nehéz lakásbiztosítást kötni, mint egy sima vályogházra, vagy itt már változott a szemlélet?
3D-vályognyomtatással jelenleg még nem tudunk huzamos emberi tartózkodásra szolgáló épületet létesíteni, mert még nem értünk a minősítési folyamat végére. Reményeink szerint néhány éven belül erre is sor kerül. Az egy általános mondás, hogy a pénzintézetek maguk döntik el, hogy mire adnak hitelt, vagy mire kötnek biztosítást. Van néhány intézet, aki elzárkózik a vályogházaktól, de a túlnyomó részük egyáltalán nem tesz különbséget vályog- vagy nem vályogház között. Az az épület, ami megfelel a hatályos jogszabályoknak és műszaki elvárásoknak, az nagyon nagy valószínűséggel biztosítható és hitelezhető is. Azon dolgozunk, hogy minél több természetes anyagból készült építőanyag és épületszerkezet váljon minősített termékké, ezáltal nagyon könnyen tervezhetővé és kivitelezhetővé.

Aki vályoggal foglalkozik, külön hangsúlyozza a vizesedés és a vízelvezetés problémáját, miközben mintha száz éve nem is nagyon használtak volna ereszcsatornákat…
A vályogháznak az egyik kockázati faktora a nagy mennyiségű, koncentrált vízterhelés. Ettől lehetőség szerint védeni kell a szerkezeteket. Az ereszcsatorna elterjedése előtti időkben hosszan, akár egy méter fölött túlnyúló tetőereszek építésével védték a falat az esőtől. Ezek már klasszikus építészeti kérdések, mind arculati, mind technológiai értelemben, de tény, hogy vályogházak létesítésénél fokozottan figyelni kell a használati vizek vezetésére és a csapadékvízre egyaránt.

Léteznek-e olyan technikák, olyan anyagok, amelyek hasonlóak a vályoghoz, de inkább szintetikusnak nevezhetők, és hasonlóan jók az adottságai, mint a vályogé, de praktikusabbak és erősebb falazatot biztosítanak…
Nehéz kérdés. Olyan nem létezik, ami a vályog minden pozitív tulajdonságát megtartja, de megoldja a negatív tulajdonságait. Az általánosságban elmondható, hogy nagyon sok előremutató építőanyag-fejlesztés fut napjainkban Magyarországon is. Természetes anyagú és részben természetes anyagú is. Mi magunk is kísérletezünk stabilizált vályoghabarcsokkal a 3D-nyomtatott vályogházak fejlesztése kapcsán. Szintén érdekes kutatási irány a geopolimerek építőipari alkalmazása, de el kell mondani, hogy bármilyen ezekhez hasonló kémiai módosítás után a vályog megszűnik eredeti minőségében újrafelhasználható anyag lenni.

Az egyik legismertebb vályog melletti érv, hogy jól tartja a meleget télen, és nyáron nincs szükség légkondicionálóra sem. Ez áll a jelenlegi klímakörülmények között is?
Ez egy klasszikus népi bölcsesség, ami mögött a fizika kicsit bonyolultabb. Az tény, hogy mivel a vályog egy nehéz anyag, ezért kiemelkedően jó a hőtároló kapacitása: lassan hűl le és lassan melegszik fel. De ez még nem jelenti azt, hogy jól is hőszigetel. A hőszigetelő anyagok mind könnyű anyagok. A vályogfal akkor nevezhető energetikailag korszerűnek, ha rendelkezik hőszigetelő réteggel is. Az nagyon fontos, hogy ez viszont csak és kizárólag páraáteresztő hőszigetelés lehet. A vályog „légkondicionáló” hatása a páragazdálkodó képességével függ össze. Mivel el tudja raktározni a párát, így nagy meleg esetén párologtat, ami egy természetes hűtési folyamat. Ezekkel együtt bátran kijelenthető, hogy egy épületfizikai szempontból rendkívül kedvező, épületbiológiai szempontból kiemelkedően jótékony építőanyagról beszélünk.

Amikor az Ökodome vályogházat tervez, akkor a tradicionális szobakiosztást javasolja, vagy a ma már domináns (nagy nappali + nagy étkező + konyha + egy-egy hálószoba) alaprajzokkal operálnak?

Az Ökodome egy 3D-vályogházak nyomtatásra létrejött csoport. Minden irányban folynak kísérletek. Már van megépült dómház (Domehome) Nyimben, és idén tervezzük egy hagyományos alaprajzú klasszikus családi ház kinyomtatását is. A tervezési elveink azonban az építési technikától függetlenek. A legfontosabb, hogy a tervezési folyamat során megtaláljuk az egyensúlyt az építtetői igények és szükségletek között. Az két különböző dolog, hogy nekem vannak igényeim, de a fő kérdés, hogy mire van szükségem? A fenntarthatóságunk szempontjából ezt a kérdést az élet minden területén érdemes lenne végiggondolnunk. Egy jó tervezési program csak és kizárólag az építész és megbízója közötti harmonikus kapcsolat mentén születhet meg.

Dolgoznak azon, hogy összeházasítsák a kortárs fűtési technológiákat a tradicionális falakkal? Megoldható-e például a vályogházakban a padlófűtés, vagy az éppenséggel kiszárítaná a falakat?
Ez egy létező technológia. Van előregyártott fal, mennyezet és padlófűtésre is alkalmas vályog panel, de ezek a technikák vakolatban, vagy aljzatban ugyanúgy elhelyezhetők. Régóta működő eljárás. A vályogfalak kifejezetten jól működnek felületfűtésekkel.

Az ország melyik tájegységéből érkezik a legtöbb megrendelésük? Vannak-e például vályogos megoldások a skanzenszerű, alapvetően kövekből építkező Káli-medencében is?
Magyarország területének 94 százaléka építésre alkalmas vályogot tartalmazó terület. A kőben vagy fában gazdag területeken is van létjogosultsága a vályognak, de akár a város közepén egy panelházban is, hiszen vakolatként, dekorvakolatként, agyagfestékként vagy modern látszó padozatként is beépíthető.

Vannak-e olyan új innovációik, amelyek az eddigieknél is nagyobb lökést adhatnak a vályogépítészetnek?
A 3D-nyomtatásnál jelenleg nem tudok nagyobb innovációt elképzelni. Ehhez a gépen kívül némi áramra, egy 2 fős csapatra és a helyi vályogra van szükség. A vályogépítészet egyik legnehezebb vetületét, a kemény fizikai munkát tudja kiváltani minimális energiafelhasználással úgy, hogy a fal pozitív épületfizikai és műszaki tulajdonsági nem változnak.

Címlapfotó: Bihari Ádám Fotó: Börcsök Teodóra