Az érzékek megnyugtatása és az elme lecsendesítése

„Ada Vilhan festményei nem a mimézis, nem a spektákulum és még csak nem is a kognitív tartalmak közvetítőjeként lépnek a színre, sokkal inkább az érzékek megnyugtatásának, az elme elcsendesítésének tárgyaiként. Festményei gyűrt, repesztett felületeikkel a harmadik dimenziót is birtokba veszik, súlyos vásznai túllépnek a táblakép határain, és a síkplasztika irányába mozdulnak. Tömeg és felület, szín és forma, szándék és véletlen így külön minőségekként, egymás mellett, sőt látszólag egymástól függetlenül alakulnak a felületen, miközben e kettősségek olykor egymással kölcsönhatásra lépve összekapcsolódnak, és új, érzéki szintézist alkotnak.

A természeti formák organikus alakulására emlékeztető gyűrődések a tapintás érzéki élményét közvetítik, a redukált színhasználat és az erőteljes kontrasztok ugyanakkor a festői minimalizmus irányába mozdítják el a kompozíciókat” – fogalmazott Schneller János művészettörténész, a kiállítás kurátora.

Nyitókép: Ada Vilhan: 324A (2021, akril, vászon, 120×250×4 cm, részlet)