Az Újratöltve című kiállítás intelligens, sokszólamú, gondolkodásra hívó válogatás, mely bárhol a világon megállná a helyét.
Ilyesféle kabát, kifordított, átfordított múlt a kaposvári múzeum állandó kiállítása, mely az embert helyezi középpontba, múlt és jelen keresztmetszetében, néprajzi tárgyak bemutatásán keresztül. A tér, az elegáns, megvilágított vitrinekkel, melyek pedig a tárgyakat emelik reflektorfénybe, inspirálódásra, diskurzusra alkalmas installációként, összefüggések feltárására és a sokrétű narratíva személyes jellegű vonatkozásainak szétszálazására, a témák továbbgondolására, átélésére ösztönzi a látogatót, és cserébe nem kér mást, csak jelenlétet.
A kiállítás szimbóluma nem véletlenül egy menyasszonyi láda, mely több generációt élt meg, és mindig más funkcióval, más díszítettséggel, más történettel lett gazdagabb, mindig önmaga egy újradefiniált változata válhatott belőle, az útnak pedig nyilvánvalóan egy állomása a sokból az Újratöltve című kiállítás kultikus csúcstárgyának lenni. Valahogyan ezzel az érzékenységgel, finomra hangolt szemlélődéssel kommunikál az egész kiállítás, melynek újszerűsége egyrészt a koncepcióban, másrészt a tartalom és a forma egymást szolgáló egységében rejlik. A tartalom több szinten, mozaikosan épül fel, a termek egy-egy témára fókuszálnak, kiemelt kulcsszavak segítenek minket a tájékozódásban, főszövegek és a résztémákat kínáló falszövegek váltják egymást. Minden teremben megtalálható egy-egy érintőképernyő, ahol további változatos résztémákat kínálnak az alkotók, egyben az interaktivitás kihívásait és lehetőségeit is kiaknázva.
Már a tárlatba be- és kivezető folyosószakasz is bátorságról tesz tanúbizonyságot, azt üzenve, hogy legyünk elég bátrak beszélni, beszélgetni, vitatkozni, elgondolkodni. Mi a néprajz és mi a múzeum – hangzik fel az első kérdés, ha tetszik, kerül helyére az első mondat. Mert mindkét aspektussal dolgunk van. Dolgunk van a velünk élő kortörténelem megszólításával, beazonosításával, és dolgunk van a múzeum mint közösségi tér újrafogalmazásával.
A felütés után, az első teremben, Ember és természet kapcsolata kapja a főszerepet, méghozzá a pásztorélettel kapcsolatos tárgyi emlékeken keresztül, a terület földrajzi adottságainak, tájhasználati módjának és a társadalmi berendezkedés sajátosságainak összefüggéseit megvilágítva. A pásztorok világának bemutatásától a jelen környezetvédelmi felelősségének gondolatán keresztül egészen a néprajz és az ideológia kapcsolatáig vezet minket a terem narratívája, utóbbi témához külön kisfilmet is készített Pisztora Zsófia és Csernák Bálint.
A következő stáció az Ember és művészet témakörén keresztül a régió és a gyűjtemény jellegzetes pásztorművészeti alkotásait mutatja be, a díszítőtechnikák és tárgytípusok impozáns mátrixában elhelyezve. Az Ember és társadalom a következő szekció, ahol a rostnövények feldolgozása és a viseletek tárgyi anyaga mentén a paraszti élet társadalmi kapcsolataira – az emberi kötelékekre – és a változások bemutatására fókuszáltak az alkotók. A családszerkezet, a munkamegosztás, a viseletek változása közötti kapcsolat és a rokonságformák kialakításához kapcsolódó rítusok bemutatása mellett ebben a teremben teret kap egy etnokapszula is, egy amolyan néprajztudományi időkapszula, mely múltakat fűz össze: egy vitrin, mely egyetlen család női generációinak ruhadarabjain és történetén keresztül érzékelteti a 20. század felbomlott társadalmi rendjét, változásait, a háborúk és a történelmi tapasztalatok személyes vonatkozásait.
A következő terem a Nemzetiségek címet viseli, itt a Dráva menti horvátok és németek tárgyi anyagának segítségével a színek korjelző szerepével, a család- és munkaszervezet kapcsolatával ismerkedhetünk meg. Különösen nagystílű és minőségi beleállást jelent a témába egy üres falrész, Akik kimaradtak címmel, mely a múzeum érdemi romakutatásának hiátusát jelzi önreflexív módon, az analitikusságból – a komfortzónán belül maradásért – egy pillanatig sem engedve. A Kutatás és terep egy teljesen különálló terem, mely évente változó témákkal a néprajz és a kulturális antropológia kutatási témáit, módszereit mutatja fel, nyitó tételként a PTE-BTK Néprajz-Kulturális Antropológia Tanszéke hét oktatójának személyes bemutatkozásával.
Az Újratöltve című kiállítás modern kiállítás. Bevon minden olyan aspektust, szakági gondolkodást, invenciót, amit csak lehetséges segítségül hívni 2024-ben. Ingyenes, QR-kóddal elérhető tárlatvezetés, digitális vendégkönyv, komatálküldő szolgáltatás, na és persze minden teremben egy-egy csúcsra vitt, unikális vagy éppen elszámolásra okot adó tematika – ezek mind a kulturális antropológia és a muzeológia elmúlt évtizedekben megjárt fejlődésére építenek. A kiállítás a tárgyakat kontextusukban próbálja megérteni, identitástermelés helyett diskurzusteremtésre törekszik, miközben igyekszik a jelenben is releváns kérdéseket megfogalmazni, a néprajztudomány segítségével kutatásra hívni mindenkit. A terep ehhez pedig nem más, mint a saját életünk.
A Rippl-Rónai Múzeum néprajzi gyűjteménye közel 110 év elkötelezett gyűjtőmunkájának köszönhetően csaknem 70 ezer tételnyi tárgyból, fotóból, dokumentumból és mozgóképből áll, és az új állandó kiállítás ezen kollekciónak is hírmondója. Érdemes tisztelettel adózni az arculat és a tartalmi koncepció egymásba simuló szimbiózisa előtt: a termek színeit a tárlatban szereplő néprajzi tárgyak alapanyaga vagy díszítőtechnikája ihlette, a formavilág alapeleme, a karika és a patkóforma, a Rippl-Rónai Múzeum két egymással szembefordított R betűjét tartalmazó logó dekonstrukciójából született.
Forrás: Magyar Múzeumok
