Vas István (1910–1991) az irodalmi kánon kimozdíthatatlan alakja elhalványuló körvonalakkal. Az idő metszeteiben kiállítás arra vállalkozik, hogy tudatosítsa az intellektuális érzékenységű, klasszikus költő életművét, és felidézze vonzóan modern személyét, bemutassa a költőt, a műfordítót, a regényírót.

Tagadhatatlan talán, hogy a mai olvasóhoz Vas István önéletírásai állhatnak a legközelebb, s a „pletykaéhes” közönség bőven talál visszaemlékező írásaiban az intellektuális, a poétikai fejlődés, a magára találás története mellett a szerelmi és az irodalmi életet kitárgyaló írásaiban érdekességet. Hasonlóan ígéretes Vas István költészetét, a „hétköznapi költészet” imponáló közvetlenségű szövegeit és az elégikus hangnemű verseit kiemelni. Vas István a leginkább a fordításokban rejtőzködő, Shakespeare, Villon, Apollinaire, Molière, Brecht műveiben, holott ezek a remekművek sokáig s részben ma is Vas István átültetésében ismertek, Vas István nyelvén szólnak a magyar olvasók számára.

Vas István háború előtti epizodikus szentendrei élményei, majd az ötvenes évektől a feleségével, Szántó Piroskával közös Hold utcai nyaraló és persze a szentendrei versek okán van létjogosultsága egy összegző, emlékező kiállításnak Szentendrén.

A tárlat 2022. szeptember 25-ig látható.

Nyitókép: Vas István Lengyel Lajos felvételén. Forrás: Ferenczy Múzeum