Szülei „amolyan faluszéli, házas, kevéske földdel bíró szegény emberek voltak” Biharugrán, az írónak három lánytestvére volt. Hat elemit végzett, mindvégig osztályelsőként, de már gyermekkorában szünidőben libát legeltetett, majd napszámosként dolgozott az uraságnál. Tizenhét évesen egy kőművesnél lett inas, később felszabadult inas; sokat dolgoztak helyben, majd Várad környékén vasútépítésnél. Ebben az időben maga művelte magát kezdetben ötletszerű, később rendszeres olvasással.
„Mi olyan kőművesek voltunk, hogy verseket szavaltunk munka közben az álláson” – írta önéletrajzában.
Az első világháború alatt, 1915-ben katonának vitték, főként az orosz és az olasz fronton harcolt, katonaként egy ideig Nagyváradon élt, amely abban az időben a magyar irodalom egyik fő központja volt. A Tanácsköztársaság alatt falujában részt vett a forradalmi megmozdulásokban, ezért a bukás után két évi helyi internálást kapott, ezen időszak alatt a falu ifjúsága számára műkedvelő csoportot, sportegyesületet szervezett. 1922-ben megnősült, egy juhászszámadó lányát, Kiss Etelkát vette el, akiről legtöbb művének nőalakját is mintázta. 1927-ben kezdett el írni, apró kis írásai a Körösvidék, majd Bajcsy-Zsilinszky Endre Előörs című lapjában jelentek meg.
1930-ban Emberek címmel jelent meg első regénye, amelyben a paraszti világ egyre mélyülő válságát a szegényparasztság szemszögéből ábrázolta.
A művet a Nyugatban Móricz Zsigmond így üdvözölte: „Ady Endre: Vér és Arany. Azóta nem volt bennem ilyen izzó és olvadt láz, öröm és meghatottság irodalmi jelenség előtt, mint ma, hogy elolvastam egy új ember új könyvét. Szabó Pál: Emberek. Ennek az embernek az egész világegyetemből egyetlen hold földje van. Ezen a talpalatnyi földön úgy meg tudta vetni a lábát, hogy az egész falu az övé. ... előttem ez a könyv a mai magyar irodalom legnagyobb ígérete: itt megszólalt előttem a néma és könyvet írt a magyar analfabétizmus valami isteni csoda által.” Móricz később a Nyugatban Szabó Pál több novelláját is közreadta, amelyekből 1933-ban Övék a glória címmel kötet is megjelent.
Sorra jelentek meg regényei, amelyeknek honoráriumát a Független Kisgazdapárt Bihar vármegyei szervezetének megalakítására fordította. A közéletben tevékenyen részt vett, kerékpáron bejárta az egész országot, és megismerkedett a kor számos neves írójával, politikusával. 1935-ben Sinka Istvánnal és Barsi Dénessel megalapította a Kelet Népe című folyóiratot, amelynek 1938-ig szerkesztője is volt, 1938 és 1944 között ő szerkesztette a Szabad Szó című lapot. A lap nagy szerepet töltött be a népi írók mozgalmának történetében, a Nemzeti Parasztpárt megszervezésében, amelynek az író alapító tagja, 1939-től 1944-ig elnöke volt.
A közéleti szerepvállalás mellett sorra jelentek meg regényei, közülük is a legsikerültebb az 1941–1943-ban íródott regénytrilógiája (Lakodalom, Keresztelő, Bölcső), amely Talpalatnyi föld címmel jelent meg.
A műből 1948-ban nagy sikert arató film készült Bán Frigyes rendezésében, Szirtes Ádám, Mészáros Ági és Molnár Tibor főszereplésével. 1945-től haláláig országgyűlési képviselő, a Paraszt Újság megszűnése után 1955-ig a Szabad Föld főszerkesztője, 1954-től 1956-ig a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke és 1954 és 1959 között az Elnöki Tanács tagja is volt.
1954 és 1968 között Nyugtalan élet címmel öt kötetben látott napvilágot önéletrajza: Gyermekkor (1954), Legények vagyunk (1955), Nehéz idők (1955), Az írás jegyében (1958), Minden kör bezárul (1968). Életútösszegző az 1956 utáni „török időben” játszódó történelmi regénye, az Ahogy lehet (1962), világképösszegző testamentuma a Szülőföldem, Biharország (1968) című lírai vallomás.
Az írást szolgálatnak fogta fel, a közéleti funkciókat is ezért vállalta.
Eszménye a móriczi realista hagyomány volt, de ösztönös írói alkata a mesemondás naivabb formája, a lírai próza felé vonzotta. Az idill és az anekdota írásaiban költői többlet, humora elpusztíthatatlan létezésélményéről tanúskodott.
Munkásságáért 1949-ben Baumgarten-, 1950-ben József Attila-, 1951-ben és 1954-ben Kossuth-díjat kapott. Szabó Pál 1970. október 31-én halt meg Budapesten. Az íróról 1971-ben jelent meg Czine Mihály monográfiája Szabó Pál alkotásai és vallomásai tükrében címmel.
Nyitókép: Szabó Pál 1965-ben. Fotó: Hunyady József / Fortepan
