New York Brooklyn negyedében, Coney Islanden született. Apja korán meghalt, ezután édesanyja igen szerény körülmények között nevelte őt. Sokat olvasott. Amikor tízéves korában egyik rokonától megkapta az Iliász egy gyermekek számára készült átdolgozását, elhatározta, hogy ő is író lesz. Az érettségi után rövid ideig táviratkézbesítőként dolgozott, majd 1942-ben, Amerika hadba lépése után behívták katonának, ezzel az írói álomnak egy időre vége szakadt. A II. világháborúban a légierő tagjaként több mint 60 bombázóbevetésen vett részt Olaszországban és Franciaországban, ez az élmény szolgáltatta első és legsikeresebb regénye, A 22-es csapdája alapját.
1945 júniusában leszerelték, és hamarosan a Columbia Egyetem hallgatója lett. 1949-ben végzett, ezt követően Fulbright-ösztöndíjasként egy évet az angliai Oxfordi Egyetemen töltött. Hazatérése után angolt tanított a Pennsylvaniai Egyetemen, majd a Time és a Look folyóiratnál dolgozott reklámszövegíróként. 1958-ban lett a McCall's cég reklámmenedzsere, szabadidejében kezdte el írni A 22-es csapdáját, amely 1961-ben jelent meg.
A regény egy csapásra sikert aratott, csak Amerikában több mint 10 millió példányt adtak el belőle, és számos nyelvre lefordították. A háború abszurditását és esztelenségét ostorozó, fekete humorú könyv gyilkos szatíra a militarizmus látszólagos rendjének pusztító káoszáról, a bürokráciáról, a korabeli Amerikáról és magáról a modern világról. Főszereplője az antihős Yossarian kapitány, aki minden lehetséges módon meg akarja úszni az értelmetlen és gyilkos bevetéseket, a 22-es csapdája azonban nem engedi.
A mára szállóigévé lett cím arra a feloldhatatlan dilemmára utal, hogy aki felmentést akar nyerni az életveszélyes légi bevetések alól, annak be kell bizonyítania, hogy őrült, de aki ilyet kérelmez, annak nyilvánvalóan helyén az esze, tehát nem kaphatja meg a felmentést. A „22-es csapdahelyzet” – általánosított értelemben – az angol nyelv állandósult kifejezéseként bekerült az Oxford English Dictionary értelmező szótárba is.
A regényből 1970-ben Mike Nichols rendezésében film készült Alan Arkin, Anthony Perkins, Orson Welles, Martin Sheen és a híres énekes, Art Garfunkel főszereplésével. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején a regény megragadta a vietnami háború ellen harcoló generáció képzeletét is, és a mű mondhatni kötelező olvasmány volt a hippik és a hátizsákos vándorok körében. 2019-ben George Clooney, Grant Heslov és Ellen Kuras rendezésében tévésorozat készült a műből.
Későbbi műveivel Heller nem érte el a 22-es sikerét. Pedig a Valami történt, az amerikai politikáról szóló Gold a mennybe megy, a Dávid királyról szóló Isten tudja, a Záróra, valamint a Megbombáztuk New Havent című drámája éppúgy olvasmányos, szórakoztató, abszurd humorral és nem kevés stílusbravúrral megírt művek, amelyeket számos nyelvre is lefordítottak.
Az írónál 1986-ban az igen ritka Guillain Barre szindróma néven ismert idegrendszeri betegséget diagnosztizálták, és többhavi intenzív kórházi ápolásra szorult. Felépülése után feleségül vette nála húsz évvel fiatalabb ápolónőjét, és folytatta az írást. 1998-ban készült el utolsó munkája, a Most és egykor című memoárja, brooklyni gyermekéveiről szóló vallomása. Az író 1999. december 12-én New York-i otthonában hunyt el szívrohamban.
Nyitókép: Joseph Heller 1984-ben. Fotó: Bertil Ericson / Sscanpix Sweden / AFP
