„Tudnak a fúvós hangszerek énekelni? Hogyne tudnának! A világklasszis francia oboás, François Leleux is ezt bizonyítja, mikor saját átiratában szólaltatja meg hangszerén két halhatatlan Mozart-opera, A varázsfuvola és a Don Giovanni áriáit. És vajon tudnak-e a fúvósok vezényelni? Nem mindenki, ám az est szólistája ehhez is nagyszerűen ért, hiszen karmesteri minőségében sem először vendégszerepel a Nemzeti Filharmonikus Zenekar élén. Ezúttal Mozart és Schumann egy-egy szimfóniáját hallhatjuk irányításával” – áll a program beharangozójában.
A hangversenyen megszólaló 338-as Köchel-jegyzékszámú darab Mozart legérettebb szimfóniáinak egyike, már csak hat hasonló műfajú mű követi. Invenciógazdagsága és kidolgozásának igényessége ennek megfelelő. Az egyszerre meseszerű és misztikus Varázsfuvola és a csábítás démonát megjelenítő Don Giovanni szintén saját műfajuk legérettebb alkotásai közül való, kései művek. Robert Schumann harminchat évesen, 1846. október 19-én fejezte be II. szimfóniáját. A sok drámai elemet tartalmazó, diadalmas energiát sugárzó, gazdag hangzású négytételes opus fordulópontot hozott a zeneszerző alkotói módszerében: addig a zongora mellett komponált, ettől kezdve belső hallására támaszkodva, fejben írta meg műveit.
A francia François Leleux a világ egyik legsikeresebb oboásaként már tizenkilenc évesen a Párizsi Opera zenekarának szólamvezetője lett. Ünnepelt szólista, emellett tagja a csupa sztárt felvonultató Les Vents Français (Francia Fúvósok) fúvósötösnek, emellett nemzetközi hírű karmester.
Nyitókép: François Leleux. Fotó: Jean-Baptiste Millot
