Virtuális térben rendezték meg a NemEgyedül Zsidónegyeden innen és túl című sétáját, amelyen Erzsébetváros központi utcáit bejárva megismertük a ma ismert zsidónegyed kialakulásának történetét, és azt a folyamatot, amelynek során a pesti zsidóság az Orczy-házat kinőve eljutott a Dohány, a Rumbach utcai és a Kazinczy utcai zsinagógákig.
A NemEgyedül sétáját a virtuális térben rendezték meg, ami meglehetősen szürreális élményt jelentett: a kanapé kényelméből kissé nehéz volt átérezni a zsidó belváros atmoszféráját. „Sétánk” valójában dokumentumfilmhez hasonlított, amely alaposan bemutatja a legfontosabb zsidó épületeket és köztéri alkotásokat a Madách tértől a Kazinczy utcáig. Megfelelően informált ahhoz, hogy amikor majd valóban errefelé sétálunk, felismerjünk mindent, ami témába vág.
A sétát Lemberger-Lakos Borcsa idegenvezető tartja, aki a Madách térről jelentkezik be.
Az 1700-as évek második feléig repülünk vissza az időben, amikor Pest elkezd növekedni. A zsidók ekkor a Zichy család óbudai birtokán élnek, ám az 1781-es év változást hoz. Ekkor ugyanis II. József kiadja a türelmi rendeletet, amely szabadabb vallásgyakorlást biztosít a korábbinál. Így az óbudai zsidók áttelepedhetnek Pestre.
Ez idő tájt kezdik birtokba venni Orczy József báró 1756-ban épült barokk épületét, az úgynevezett Orczy-házat, ami a mai Madách tér oldalában állt. Az épület közel volt a városfal mellett húzódó piachoz, így hamar a zsidónegyed élénk központjává vált.
1829-ben egy emelettel bővítették, így már 142 lakásnak adott helyet. De nemcsak lakások voltak a komplexumban, hanem két rituális fürdő, két zsinagóga, kóser mészárszék, kiterjedt pincerendszer, vendéglők és egy iskola is.
Legendássá vált az itt működő Orczy kávéház, amely Budapest leghosszabb életű kávézója volt: 1795-től 1936-ig fogadta vendégeit.
Az Orczy-házat 1936-ban bontották le, helyére épült fel 1939-re Wälder Gyula modern, klinkertéglás, árkádos art deco bérháza.
A kiskörúton „haladunk tovább”, ahol több tűzfalat látunk. A zsidónegyed mára a street art epicentrumává vált: ha az Astoria felé haladunk, feltűnik a Színes Város Csoport A városnak te vagy a kovásza című munkája, amely a tavaszi karantén alatt készült el. (Budapesten egyébként ez volt az első megfestett tűzfal, először Victor Vasarely műve került rá, amelyet azóta néhányszor már újrafestettek). A Dob utcába bekukkantva a San Miguel spanyol graffitiművész készítette mű fogad, ami Ángel Sanz Briz spanyol embermentő diplomatának állít emléket. A spanyol úr 1944-ben mintegy ötezer magyar zsidót mentett meg azáltal, hogy spanyol útlevelet adott nekik.
E festmény különlegessége, hogy a pesti gettó falának egyik maradványára fújták fel.
De számos más műalkotásra is bukkanhatunk a környéken. Ott van például a Dohány utcai zsinagóga mellett, egy lámpaoszlopon Kolodkó gerillaművész újabb miniszobra: egy szakállas, kalapos, bicikliző alak. Ő Herzl Tivadar, a cionista mozgalom megalapítója és Izrael állam megálmodója, aki a Dohány utcában született 1860-ban.
Elérünk az 1859-ben átadott Dohány utcai zsinagógához, amelyet azért építettek, mert a vallási közönség kinőtte az Orczy-ház két zsinagógáját. 1847-ben kezdtek el olyan telek után nézni, amelyi közel esik a főútvonalhoz. Az új zsinagóga építésére pályázatot írtak ki. A kor olyan jeles építészei, mint pl. Hild József, klasszicista stílusban nyújtották be pályamunkáikat. Végül Ludwig Förster német építész, a bécsi akadémia tanára nyerte a pályázatot mór stílusú zsinagógatervével. (Korábban ő tervezte a bécsi nagyzsinagógát is.) Alig öt esztendő alatt végeztek a teljes kivitelezéssel, ami annak idején is rekordidőnek számított. A Dohány utcai zsinagóga neológ gyülekezete az Orczy-ház udvari zsinagógájának közönségéből lett.
A Dohány utcai zsinagógánál állt a budapesti gettó kapuja is, amelynek 1945. január 18-i felszabadulásáról emléktábla tudósít. A kapun benézve temetőt látunk. Közel kétezer ember nyugszik itt 22 tömegsírban; olyanok, akik a holokauszt idején vesztették életüket.
A kert mellett van a Holokauszt emlékpark. Itt látható a Varga Imre által tervezett, vörösgránit talapzaton álló, szomorúfüzet mintázó emlékmű, amelynek leveleire ki-ki felvésetheti elhunyt hozzátartozója nevét.
Az Orczy-ház emeleti zsinagógájának konzervatív hívői 1872-ben a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógába költöztek tovább. Ez az épület a Dohány utcai bazilikális elrendezésével szemben oktogonális alaprajzú, és harmadakkora, mint a nagy zsinagóga. Tervezője az osztrák Otto Wagner, aki a bécsi szecesszió vezető alakja volt. Az épület a második világháború óta romos volt, rehabilitációja 2019-ben kezdődött meg.
„Megállunk” a Kazinczy utca 55-nél, a híres Wichmann söröző épületénél (amelyet most le akarnak bontani). Az egykor Kiskereszt utca 517. számú, földszintes épületet 1834-ben vásárolta meg Schneider József kártyafestő, hogy kisebb átalakítások után itt rendezhesse be pakligyártó műhelyét.
Ebben az épületben, 1836-ban alkotta meg 36 lapos magyar kártyacsomagját.
A kerület mai napig legkisebb alapterületű ingatlanát 1869-ben Rothauser Mór díszmű-, ruha- és rövidáru-kereskedő vásárolta meg, aki Schusbeck Pál terve alapján emeletet építtetett tulajdonára.
Ebben az épületben később bordélyház is üzemelt, amelynek gyakori vendége volt Krúdy Gyula, Ady Endre és Jókai Mór is.
1906-tól a Magyar Teozófiai Társaság működött itt. Miután a szervezet berendezkedett a házban, a bejárati szárnyas ajtóra rögtön felhelyezték a társaság kovácsoltvas szimbólumát. A kapudísz farkába harapó, a bölcsességet szimbolizáló kundalini kígyót ábrázol, amelyeknek közepén az életet jelképező ANKH egyiptomi kereszt és a köré font kettős háromszögek feszülnek. A Salamon pecsétjeit körbefogó uroboroszok felett látható szvasztikákat 1948-ig a társaság jelmondata, a „Nincs magasztosabb vallás az igazságnál” vette körül. Az épületet 1986-ban vásárolta meg Wichmann Tamás.
Végállomásunk a Kazinczy utcai zsinagóga. Az Orczy-házat utolsóként az ortodoxia hagyta el 1913-ban. Az épület ma vallási komplexum: iskolák, éttermek, kóser hentes és cukrászdák is vannak itt.
A nyitóképen az Orczy-ház. Forrás: bpep.fszek.hu
