Morális válság, bűnhődéstörténet, bosszú, korrupció vagy a kapitalizmus kritikája? Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatásában ezernyi kérdést tesz fel, a Vörösmarty Színház társulata pedig az előadással ezekre válaszol. Vagy ha nem is ad, mert nem adhat pontos választ, gondolkodásra késztet.
Címszereplőnk, Claire Zachanassian kegyetlen társadalmi kísérletbe vágja a fejszéjét. Visszatér szülővárosába, Güllenbe, hogy a régen elszenvedett igazságtalanságért bosszút álljon. Jobban mondva: megvegye az igazságát.
„Attól nagyszerű az anyag, hogy sok mindenkinek a maga szempontjából igaza lehet, aztán ezek az igazságok ütköznek. Ez az egyéni tragédia vagy trauma, amit ő tragédiaként élt meg, hogy ekkora revansot vesz érte, az – számomra legalábbis – nem elfogadható. De nekem színészként nem dolgom, hogy ítélkezzem róla. Nekem az a dolgom, hogy minél gazdagabban és bonyolultabban megértsem őt, és az ő szándékait meg akaratait valahogy képviselni tudjam” – fogalmaz Tóth Ildikó a karakterről.
Alfred Ill (Gáspár Sándor) ugyanis csúnyán elbánt vele. Nem kevesebbet kér tehát hősünk a lezüllesztett várostól, mint hogy taszítsa ki magából a bűnöst, cserébe felvirágoztatja a vegetáló közösséget. Ill pedig nem menekülhet sorsa elől, és egy idő után már nem is akar. Végül így tisztulhat meg megbocsáthatatlan bűnétől.
A szerző a problematika több rétegét is elrejtette a darabban, ahogy arra Gáspár Sándor is utal:
„Dürrenmatt sok más mellett magát a kapitalizmust próbálja nagyon erőteljesen gonoszként, embertelennek beállítani. Mondhatnám a Kőmíves Kelemen-i közhelyet, Déva várát mégiscsak felépítették, és Kelemen feleségét beleépítették. Tehát ha innen nézem, akkor tulajdonképpen Ill még hőssé is válhat, és egy-két generáció után már senki nem fogja tudni, hogy itt mik történtek a háttérben. Mert a város virágzik, működik, az emberek boldogok, gazdagok, működik az élet, a kultúra, a kereskedelem. De ez egy nagyon összetett színdarab, az csak az egyik része ennek.”
A Bagó Bertalan rendezte előadás március 26-tól látható a székesfehérvári Vörösmarty Színházban.
A nyitóképen Tóth Ildikó. Fotó: Cserta Gábor
