Az ország egykor legkedveltebb múzeuma volt, majd tudatosan visszafejlesztették

Feitl Írisz történész sok illusztrációval kísért szövegéből megismerhetők a múzeum megteremtésének közvetlen előzményei, működése 1929-es megnyitásától 1949-ben bekövetkezett tényleges felszámolásáig, és képet kaphat az olvasó az intézmény 2014-es újjászervezéséről, programjairól, mindennapjairól.

Az Országgyűlési Múzeum története egyedülálló a magyar közgyűjtemények sorában. Az 1923-ban megalapított, majd a látogatók előtt az Országházban 1929-ben megnyílt múzeum a harmincas és a negyvenes években élte virágkorát: az ország egyik legkedveltebb múzeumává vált. Célja az volt, hogy párttekintet nélkül összegyűjtse és bemutassa a magyar politikai közélet kiemelkedő alakjainak ereklyéit, továbbá hogy ismertesse az országgyűlések emlékezetes eseményeit. Fejlődésének a háború, majd az ország szovjetizálása vetett véget átmenetileg 1949-ben.

Hogyan alakult ki a két világháború között a múzeum gyűjtőköre, s milyen kiállításokkal igyekezett megfelelni célkitűzéseinek? Milyen politikai környezetben folyt lassú elsorvasztása és felszámolása 1945 és 1949 között? Újjászervezését követően miként bővült a múzeum gyűjtőköre, s milyen tudományos, tudományszervező és kutatási tevékenységet folytat napjainkban? Sok egyéb mellett ezekre a kérdésekre is választ kaphatnak az olvasók e könyvből.