A Celluloid Nights küldetése újraéleszteni azt a megismételhetetlen élményt, ahogyan kedvenc filmjeinket 35 milliméteres filmszalagról élhetjük át, miközben egy fiatalabb generációnak talán először adódik ez a kivételes alkalom. Míg a mozik ma már digitálisan projektálnak, a filmvetítés élménye celluloidról egészen más. Olyan kortárs rendezők, mint Christopher Nolan vagy Paul Thomas Anderson számára a filmre forgatás elsősorban alkotói döntés, amely befolyásolja, hogy munkáik hogyan mutatnak majd a nagy vásznon.
A Celluloid Nights három amerikai filmklasszikussal indul, amelyek közül az első Terrence Malick háborús eposza, Az őrület határán.
A Sivár vidék (1973) és a Mennyei napok (1978), a hetvenes évek újraéledt hollywoodi filmkultúrájának különleges alkotásai után az amerikai rendező Terrence Malick rejtélyes módon húsz évre eltűnt a nyilvánosság elől, hogy 1998-ban újra felbukkanjon James Jones a guadalcanali konfliktusról szóló regényének adaptációjával. Ugyanabban az évben, amikor Steven Spielberg Ryan közlegény megmentése című II. világháborús filmjével tarolta le a mozipénztárakat, Malick más megközelítést alkalmazott: intim, filozofikus és kevésbé hivalkodó.
Az őrület határán egy traumatikus, vizuálisan lenyűgöző utazás az emberi lélek rejtelmeibe. A forgatástól a film bemutatójáig tartó hosszú út végén Malick üstökösszerűen tért vissza egy olyan alkotással, amelynek filmtörténeti jelentőségét 25 évvel később is kevesen vitatják. A kor szinte összes jelentős színészével – többek között Sean Penn, John Travolta, Jim Caviezel, Nick Nolte, Elias Koteas és Woody Harrelson – és Hans Zimmer misztikus zenéjével.
További részletek itt.
