Olyan sajátos, döntően részvételen és együttműködésen alapuló performatív eljárásokat, amikor a művész előtérbe állít egy már lezajlott történést, vagy megelevenít egy általa közvetlenül nem feltétlenül megtapasztalt, de a kulturális emlékezethez hozzátartozó eseményt, esetleg újrabeállít, új kontextusba helyez egy (mű)tárgyat. Ekkor a múltra való hivatkozás nem pusztán a történelem és a megtörténtek megerősítése vagy épp öncélú újra át- és megélése, hanem az itt és most szempontjából mindig másként hozzáférhető és megtapasztalható emlékkép és hagyomány kritikai újrafelfedezése is.
A kiállítás a globális témák perspektíváitól közelít a lokális felé, a kollektívtől indul és jut el a személyesig.
A Turner-díjas Jeremy Deller Orgreave-i csatát újrabeállító, a művészi újrajátszások egyik legtöbbet hivatkozott alkotásával kezd, a médiareprezentáció kérdéseit feszegető Zbigniew Libera és Irina Botea Bucan munkáival folytatódik, miután a társadalmi és családi vonatkozású archívumok (Erhardt Miklós, Misota Dániel, Schuller Judit Flóra, Lola Arias), majd a köztér emlékezetének vizsgálatát követően (Katharina Roters, Szolnoki József, Pettendi Szabó Péter) a vallási rituálék (Tóth Kinga), a kulturális megidézések (Ingela Johansson, Esterházy Péter), végül a transzgenerációs élmények személyes feldolgozásaihoz és a magányos életterek újra-színreviteleihez vezeti a látogatót (Hofgárt Károly, Tasnádi József).
A korábbi külföldi, főként performanszművészeti és multimediális akciók bemutatására vállalkozó reenactment-tárlatokhoz képest a Re:Re – vállaltan szokatlan módon – olyan izgalmas léptékváltásokra apelláló installációk (Kis Varsó, Takahiro Iwasaki, Bögös Lóránd) felvonultatását kísérli meg, amelyek mediális összetettségük, technikai és anyaghasználati sokféleségük révén is szemléltetik ennek a művészeti stratégiának a diverzitását, valamint
rákérdeznek az artistic reenactment fogalommal jelölt törekvések határaira, lehetőségeinek feltételeire is.
A multimediális művek ritmusát installációk tagolják, amelyek a történelmi események önkényes felidézései helyett egyéni felülvizsgálatok. A kollektív emlékezet mozgósítására, a múlt újraértésére és az emlékezéstechnikák újragondolására sarkallnak, a valószerű és a fikció határterületeit térképezik.
A MODEM szeptember 17-ig látogatható kiállítása a kelet-közép-európai alkotásokat és művészeket helyezi előtérbe, hangsúlyozva ezzel a regionális kapcsolatok, diskurzusok fontosságát.
Nyitókép: Société Réaliste: Star of the Parad(is)e (2011) . Időpont: 2010. szeptember 25. 12 óra. Helyszín: Valea Morilor tó, Kisinyov, Moldávia. A Star of the Parad(is)e című akció (A parádé/mennyország csillaga) a „Kisinyov-Art, a nyilvános szféra vizsgálata” néven futó projekt része volt (kurátor: Stefan Rusu, [KSA:K]), melyben közreműködött a Moldáv Belügyminisztérium „Különleges helyzetek és Állampolgári jogbiztonság” osztálya is. Az akció ötlete Horváth Tibor 2008-ban készült Memorandum projektjének egy archív fényképe alapján született. Fotódokumentáció: Indrė Klimaitė
