Üdítően igényes gyerekkönyvesbolt nyílt az online térben idén februárban. Borbiró Andrea és Vörös Júlia a gazdái a kezdeményezésnek, akik azóta több könyves megmozduláson mutatták meg a gyerekeknek személyesen is Róka urat és az ő világát, almáriumát, kompániáját, szívét-lelkét. Az indulás örömeiről beszélgettünk.
Hol lehet titeket megtalálni?
Borbiró Andi: Elsősorban és a legteljesebb készlettel az online felületünkön. Nyáron pop-up-boltokban találkoztunk az olvasókkal, most ősszel pedig egy kicsi üzlettel, nagyon válogatott könyvekkel bekuckóztunk Budára. Ezeken a helyeken válik személyessé Róka úr és az, amit ő képvisel a könyvpiacon.
Melyek Róka úr hívószavai?
Vörös Juli: A hitelesség, az őszinteség, a szépség iránti igény… Ezek közös értékeink voltak, amelyek az együtt gondolkodás eredményeként alakították Róka úr világát – az alapötlet egyébként Andié volt.
A könyvek hoztak benneteket össze?
B. A.: Egészen más fronton találkozott az életünk, de rögtön látszott, hogy hasonlóan gondolkodunk és jól tudunk együttműködni; ezért amikor formálódni kezdett bennem a Róka úr gondolata, megkerestem Julit, akinek voltak konkrét gyerekkönyves tapasztalatai.
V. J.: Kulturális antropológiát tanultam, s nagyon hamar láttam, hogy nekem az alkalmazott kutatás való és a sok-sok itt és most. Állandóan van egy vagy több civil szervezet az életemben, ahol dolgozom, s emellett valahogy mindig akad egy bolt is, ami több mint kereskedelmi helyszín: találkozóhely, kiállítótér, műhely. Erre először nagyon fiatalon, a Néprajzi Múzeum boltjának vezetésével kaptam lehetőséget, ahol sok mindent egyedül építhettem fel, de a bolt lelke az azt körülvevő közösségi jellegtől volt olyan szép.
A Két egér gyerekkönyvboltban hét évet, teljes sejtciklust töltöttem, s kezdetben csak annyit gondoltam, hogy szívesen osztom meg a tapasztalataimat – de Andi szenvedélye nemcsak tiszteletet ébresztett, hanem meg is érlelte bennem a közös munkára való vágyat.
Ez könyvszenvedély?
B. A.: Igen.
Mindenkinek kell egy titkos álom – az enyém egy saját könyvesbolt volt, tele olyan könyvekkel, amelyekhez személy szerint kötődöm.
Amikor felmerült az életemben a váltás gondolata, akkor egyértelmű volt, hogy a könyvek felé fogok indulni. Könyvek között nőttem fel, a családomban is rengeteget olvastunk, és a felnőtt életem eddigi részét is az írástudás felsőfokának szenteltem: egyetemi közegből jövök, a tudományos életből léptem most ki. A mesék mindig különösen vonzottak, felnőttként is kerestem és olvastam őket. A saját gyerekemmel együtt kerültem közel a kortárs gyerekirodalomhoz – anyaként egészen másként néztem ezekre a könyvekre.
Van kedvenc meséd?
B. A.: Kedvenc mesém nincs, azok a jó mesék szerintem, amelyek időben érkeznek, és épp ezért szíven találnak.
Meghatározó könyv az életemben Michael Endének A végtelen történet című gyerekregénye. Gyerekként ez a mű növesztett olvasóvá, ezáltal lettem bibliofil. Amikor másodikosként olvastam, úgy éreztem, rettentően sokrétű, ami azzal együtt nyűgözött le, hogy még biztosan nem értettem belőle mindent.
V. J.: Látod, ilyesmiről beszéltem; Andi miatt elevenedett meg számomra is újra A végtelen történet. Volt bennem bizonytalanság, hogy vissza fogok-e térni valaha a gyerekkönyves szakmához a fiam születése után, de ahogy Andi beszélt a Róka úrról, számomra nagyon meggyőző volt, hiteles, összeszedett és jó alapokon nyugvó.
Túlterheltnek látom a mai gyerekkönyvpiacot – Andiban tetszett a minőségre való vágy elsődlegessége. Szerintem nem kell minden könyvvel kapcsolatban megszólalni, ahogy eladni sem kell minden könyvet – persze ezzel az ízlésalapú gondolkodással meg is kell tudni állni a piacon.
Nem rémített benneteket a bukás esélye?
B. A.: Arra gondolsz, hogy 2021-ben a könyv nem tűnik rentábilis üzletnek? Ezt tudtuk – és ezzel együtt bízunk benne.
Nem óriásbizniszt szeretnénk építeni. Mindkettőnk víziója volt azzal az örömmel kezdeni egy-egy napot, hogy szabadon foglalkozhatunk valamivel, amit értékesnek gondolunk.
Ezzel együtt persze az üzletnek pénzügyileg is fenntarthatónak kell lennie… Az oldal erősödésének a mértékén olykor én vagyok a legjobban meglepődve, de hogy meg tud-e állni ez a vállalkozás hosszú távon a saját lábán, azt még nem látjuk. Szeretnénk azt is, ha a Róka úr kapcsolódási pont lenne virtuálisan és fizikálisan is. Sok jó példa van előttünk, a Kisgombos, az ÁkomBákom, a Parti Medve – vagy amilyen a Két egér volt anno.
A teljes interjú a MeseCentrum oldalán olvasható.
