A Szépművészeti Múzeum főigazgatója levelében hangsúlyozza: a kultúra világában szerzett, közel három évtizedes tapasztalata szerint a kulturális dolgozókat eddig sem a közalkalmazotti státusz biztonsága tartotta a pályáján, nemzeti kultúránkat őrző, gyarapító tevékenységük pedig semmiképpen nem annak a függvénye, hogy munkajogi szempontból közalkalmazotti státuszban vannak-e vagy sem.
„Elvitathatatlan, hogy a magyar kultúra értékeit, azok létrehozását, átadását és megőrzését a kultúrában, a kultúráért dolgozó honfitársaink kiválóságának köszönhetjük. Aki azonban már valaha is dolgozott egy munkahelyen, az tudja, hogy ott – munkajogi státusztól függetlenül – nemcsak a kiválóság van jelen, hanem mindenféle más szakmai és emberi minőség is. S bizony, egy szervezet működésében korántsem automatikus, hogy az érdem és kiválóság szerint rendeződnek el benne a belső viszonyok: ezzel minden bizonnyal már Ön is szembetalálkozott eddigi pályafutása során" – írta.
Baán László felidézte, miről is szól ez a vita: a kulturális területen közalkalmazotti státuszban jelenleg kizárólag az állami és önkormányzati fenntartású költségvetési intézmények dolgozói vannak, az ő esetükben változna át novembertől – jelenlegi teljes fizetésük megtartásával – a közalkalmazotti jogviszony munkaviszonnyá. A kultúra területén működő és szolgáltatást nyújtó szervezetekben dolgozók túlnyomó többsége azonban már ma sem közalkalmazott, és nincs semmiféle olyan adat, amely szerint a nem közalkalmazottakkal működő szervezetek teljesítménye, kulturális örökségünk védelme iránti elkötelezettségük vagy munkavállalóiknak a munkahelyükkel való elégedettsége bármiben is alatta maradna a közalkalmazotti szféra hasonló mutatóinak.
Ebből következően egyértelmű, hogy magának a munkaszervezetnek a nonprofit jellege e munkajogi törvény következtében nem fog megváltozni, vagyis kulturális örökségünket és annak védelmét semmiféle pőre, merkantilista „piaci logika” nem fenyegeti. Ugyanakkor ne feledjük, létezik egy olyan piaci szegmens is, amit kulturális piacnak nevezünk, s amely azon kultúraszeretők és -fogyasztók (nézők, látogatók, diákok, kutatók etc.) igényeit közvetíti keresletként kulturális intézményeink felé, akiket ezeknek az intézményeknek minél magasabb szintű kínálattal kell kiszolgálnia, sőt inspirálnia. A kulturális piac logikájának tehát – nem a profitszerzés, hanem az intézmények szolgáltatásait igénybe vevők érdekében – igenis kell, hogy legyen befolyása kulturális intézményeink működésére.
„Igen, valóban létezett évtizedeken keresztül egy hallgatólagos alku az állam és kulturális intézményeinek közalkalmazottai között, mely szerint ugyan van egy rendkívül alacsonyan tartott közalkalmazotti bértábla és fizetési szint, ám cserébe ott az ígéret, hogy ez legalább mindenkinek a nyugdíjig garantált. Ez az „alku” láthatóan soha nem késztette az államot egy általánosan magasabb fizetési szint biztosítására, hiszen ha ennyiért is működik, akkor miért is tenne bele többet. Ezen túlmenően pedig egyre kevésbé jelentettek ezek az álláshelyek vonzerőt a fiatal generációk tehetséges tagjai számára, hisz egyfelől a lehetséges álláshelyek legnagyobb része a nyugdíjig foglalt, s ami éppen fel is szabadul, az nagyon alacsony belépő bért biztosít egy új, fiatal kollégának.".
A föigazgató kiemelte: a kormány által benyújtott törvényjavaslat valóban évtizedek óta rögzült eljárásrendeket ír felül kulturális intézményeinkben. Az új rendszer azonban korántsem új. A kulturális területen, ahogy azt fentebb már említettem, a munkavállalók többsége már régóta nem közalkalmazottként dolgozik, többek között olyan nagy presztízsű, fentebb szintén idézett intézményekben, amelyek kiválóan működnek. A kormány és a parlament közös felelőssége azoknak a feltételeknek és szabályozórendszernek a biztosítása, amely a kulturális örökségünket őrző és gyarapító intézményrendszert képessé teszi arra, hogy a lehető legmagasabb szintű kínálatot nyújtsa az őt fenntartó nemzeti közösségnek.
Baán László meggyőződését fejelte ki, hogy a jelenlegi törvényjavaslat, a hozzá kapcsolódó ez évi és várható jövő évi béremeléssel együtt, egy jól kipróbált és előrelépést jelentő rendszert hoz létre kulturális intézményeinkben, és bizalmat kért a változásnak.
Baán László teljes levele itt olvasható.
