A 10. Színházi Olimpián megvalósuló Bábművészeti Világtalálkozó egyrészt egy nagy ívű programsorozatban karolja át a hazai bábos szakma teljes palettáját, másrészt remek külhoni társulatokat és mestereket hív vendégségbe. Itthon még sosem látott és egyhamar nem is látható produkciók a bábos műfaj minden elképzelhető zsáneréből, műhelymunkákon elleshető mesterfogások, bábtörténeti kiállítások – a bábozás rajongóinak kötelező, de azoknak is erősen ajánlott, akik a bábszínház szó hallatán okosan bólintanak, hogy igen, van a kesztyűbáb meg a marionett. Nos, itt mindenki megismerheti a százféle többit.
A részletekről Asbóth Anikót, a Magyar Bábművészek Szövetségének elnökét kérdeztük.
332 előadást ígérnek, ez elképesztő szám.
A program valóban lefedi az egész országot: benne van minden hivatásos bábszínház, magántársulat, családi társulat és alternatív formáció. Olyan mesterek tartanak majd workshopokat, akikkel hosszú távú inspirációt jelent a közös munka az egész bábos szakma számára. Kevesen vagyunk, akik a bábosok családjába tartozunk, de hála istennek összetartó és egymással folyamatos kapcsolatban álló társaságnak gondoljuk magunkat. A hosszú bezártság után nagy fellélegzés lesz az eseménysorozat az egész szakma számára.
Nyolc főbb projektet fogalmaztunk meg: A Figurák Háza a kortárs irányvonalat képviseli, ez a zárt terű előadásokat és workshopokat jelenti. A Kovács Ildikó program a határon túli, innovatív előadásokat foglalja magába, bevonva az egyetemista köröket is. A Kemény Henrik program utcaszínházi láncfesztivál, ez a legnagyobb egység, itt mutatkoznak be a vásári bábosok, mutatványosok, cirkusz- és pantomimművészek, gólyalábasok. Fontos szempont volt a logisztikai átjárhatóság, tehát például a Debrecenben megvalósuló programmal még ugyanazon a hétvégén utazik egy alkotó Miskolcra vagy Egerbe. Ez lehetővé teszi a hosszabb, teljesebb országjárást a vendégművészek számára.
Láthatjuk esetleg Vitéz László többféle alakmását is a különböző népek hagyományaiból?
Hogyne, várunk Pulcinella-, Punch és Judy-, illetve Kasper-előadásokat is, teret kap az egész kultúrtörténeti tabló. Azt gondolom, talán a nyírbátori Szárnyas Sárkány Fesztivál óta nem is volt ilyen színes, közös megmozdulása a szakmának.
A következő programpont a Papírkenu, amivel ablak nyílik a helyi közösségek felé. Egy vitorlaszerű, szabadtéri térelemet kell elképzelni, ami minden városban azonos formában jelenik meg, és kiállítási felülettől a családokat megmozgató játékok terén át az esti fényszínházig rengeteg funkciót tölt be.
A Peter Schumann program névadója a legendás amerikai Bread and Puppet alapítója. 1997-ben egy Kecskemét melletti tanyán olyan workshopot tartott, ami meghatározó volt mindannyiunk életében. Ő grandiózus, közösségi színházi formában gondolkodik, évente egy-egy előadást készít a maga életterében. A nevével fémjelzett program egy pályázati kiírást fed: olyan kollégákat akarunk megszólítani, akik a maguk tereiben, sok esetben falvakban, kisközösségekben alkotnak, gyakran civileket is bevonva.
A Blattner Géza program tematikus szakmai kiállításokat jelent, a magyarországi bábművészet jelenétől Kemény Henrik életmű-kiállításáig. A Bábok Színháza lesz a záróesemény, ahol minden programunk esszenciája jelenik meg: felvonulás, kiállítások és egy nagy, záró happening.
Ha jól tudom, lesz még egy különlegesség.
Sőt kettő: a Karakulit Árny-Játék-Fesztivál Pécsett valósul meg, ide tradicionális játékokkal érkeznek Indonéziától Európáig, és hat workshopot is tervezünk a témában. A Budapest Bábszínház Absztrakt Fesztiváljára pedig Spanyolországból, Portugáliából és Mexikóból is várunk előadásokat.
Nagyon fontosnak tartom, hogy a szervezés során mindenkivel le tudtunk ülni beszélgetni, és őszintén úgy érzem, megvalósult az az együttműködés, az egymásra figyelés, ami az átjárhatóságot biztosítja az egész bábszínházi, illetve gyermek- és ifjúsági színházi szcénában.
Juhász Kristóf
Nyitókép: a mexikói Idiotas Teatro ABSTRACT – I. Budapesti Nemzetközi Kortárs Bábfesztiválra meghívott előadása
