Az 1727 nagypéntekén bemutatott Máté-passió a művészet nyelvén megfogalmazott kiáltvány, hogy ne menjünk el a szenvedő mellett – fogalmazott Galambos Ádám evangélikus teológus, aki a Müpában szervezett beszélgetés moderátoraként kérdezte az egyházak meghívott képviselőit.
Fábry Kornél, az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke hangsúlyozta: – A legnagyobb ünnepünk a húsvét. A passió talán a legtöbbször megzenésített evangéliumi szakasz, amely éppen arra a sokakban felmerülő kérdésre, hogy „Vajon isten szeret engem?” ad választ. Jézus az életét adta értünk, a mindannyiunkkal együttérző istent pedig nem lehet felülmúlni szeretetben, irgalomban. – Megjegyezte: Bachra rá kell hangolódni, nem autóvezetés közben jó hallgatni, viszont a műveiből sugárzik a szeretet egyetemes üzenete.
Radvánszki Péter rabbi kiemelte: közössége számára az Újszövetség nem szent irat, hanem egy nagyon fontos dokumentum, amelyet zsidó körökben is sokan tanulmányoznak. – Van egy része, amely miatt a passiótörténet nem feltétlenül a legszebb emlékeket eleveníti fel. – A Páva utcai zsinagóga vallási vezetője szerint azonban vannak érdekes párhuzamok. – Bach Máté-passiója Jézust vőlegényként szólítja meg, amely az Énekek énekében fellelhető gondolat. – Hangsúlyozta: a zene univerzális, összehoz bennünket, a különbségek helyett a hasonlóságokra világít rá. Megjegyezte: a passióban a korálokat eredetileg a közösség énekelte, és a közösség bevonása a zsidóság számára is fontos üzenet.
Hilarion Alfejev metropolita zeneszerzőként egy saját Máté-passiót alkotott. Számára is meghatározó alkotás Bach műve. – Bach egész élete során a lutheránus egyház hűséges fia maradt. A lipcsei Szent Tamás-templom orgonistájaként, zenei vezetőjeként az egyházi naptár szerint élt. Minden művében megtestesül az ő személyes vallásos élménye. Bach zenéje mélyen emberi, ugyanakkor áthatja Isten jelenléte, az Isten előtt álló és imádkozó ember fohásza – ezt halljuk a passióban is.
Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke Júdás, az elveszett tanítvány című könyvében összekapcsolja Júdás és a tékozló fiú történetét. – Júdás a Máté-passió egyik áriájában kétségbeesetten fohászkodik, hogy visszakapja Jézust. Máté evangéliumában Júdás megbánja tettét, Bach pedig ráérez a fájdalmára, a keserűségére. Bachot mi az ötödik evangélistának is nevezzük.
Michael Wallace Banach memphisi címzetes érsek arról beszélt, hogy nagyon szereti a klasszikus zenét. – Bach passióját későn ismertem meg, a romantika rajongója vagyok. Örömteli, hogy népzenét, populáris dallamokat is használt, briliáns, mert így a közösség is könnyebben osztozott a mű szépségeiben. Nem kell hívőnek lennünk, hogy a Máté-passió a szívünkig hatoljon.
Példaként Jézus megtagadását említette. – Mindannyian voltunk már Péter helyzetében: megtagadtuk Istent, számunkra fontos kapcsolatokat – ez az üzenet mindannyiunkhoz szól. Van vallási, felekezeti vonatkozása, de emellett van egy emberi vonatkozása, amely kapcsolódik a mi hétköznapi élményeinkhez. A nagy művészeti alkotások egyetemesek, így hidat képezhetnek.
Fischer Iván a Kompasszió indíttatásáról beszélt. – Bach passiójában Máté evangéliumának szövegét halljuk, és ehhez tesz hozzá Bach „kommentárokat”, a közösség érzéseit, észrevételeit, én pedig ehhez tettem hozzá – beismerem, önkényesen – a mai kor kommentárját. – A karmester szerint ha végighallgatjuk a passiót, Jézus szenvedéstörténetét, az részvétet kelt bennünk. – Nagyon fontos, hogy tudjunk részvétet érezni. Nézzünk körül a világban, és nézzük meg a minket körülvevő szenvedéstörténeteket, ne menjünk el ezek mellett teljes apátiával.
– Ha Jézusra gondolunk, én a szenvedésében is mindig a másik iránt együttérzést mutató embert vagy istent látom, példát mutat a szenvedővel való részvétben – fűzte hozzá Fabiny Tamás. – Pilinszky János számára Bach istenbizonyíték. A költő úgy gondolta: a népet, a nemzetet úgy lehet szeretni, ahogyan a népdalokban szeretnek, ahogyan az evangéliumban szeretnek: részvéttel.
Michael Wallace Banach hangsúlyozta: a Máté-passióban megtalálható a válasz, a részvét, amelyre szükségük van a keresztényeknek. Az empátia mélyen ott van az emberek zsigereiben, és ha közösségként vagyunk empatikusak, akkor megtaláljuk az együttérzést, Bach passiójának is ez az üzenete.
Fischer Iván szerint Jézus csodálatos példaképe a humanista jó embernek, aki mindenkivel jót cselekedett. – Hajlamosak vagyunk az önzésre. Háborús helyzetben az emberek siratják a saját halottjaikat, de vakok a másik veszteségeire. Ne essünk a kollektív önzés hibájába. Ezt ajánlom a politikának is, hogy a részvét univerzális, mindenkire kiterjedő érzés legyen.
Galambos Ádám felvetette, elérhető-e az igazságos béke, a karmester szerint csupán ezzel a kollektív együttérzéssel lehetséges. Hilarion Alfejev úgy vélte: a béke nem megállapodásokkal kezdődik, hanem a szívünkben.
Fotók: Zentai Róbert
