Bár a földrajzórákon gyakran esik szó az óceánok és tengerek keletkezéséről, a tavak is lehetnek több millió évesek. A világ legősibb tava a szibériai Bajkál-tó, amelyet a tudósok 25 millió évesnek becsülnek. Ezzel messze megelőzi a második helyen álló kirgizisztáni Iszik-köl tavat, amely 20 millió éves és az olyan fiatal tavakat, mint az amerikai Nagy-tavak, amelyek mindössze 20 ezer éve alakultak ki.
A legtöbb tó a jégkorszakban kialakult gleccserek olvadása nyomán jött létre, ám ezek viszonylag rövid életűek. A Bajkál-tó viszont egy rift-tó, ami azt jelenti, hogy egy tektonikus törésvonal mentén alakult ki, ahol a földkéreg lassan széthúzódik.
Ez a vastag üledékréteg kulcsfontosságú a tó korának meghatározásában: a kutatók szeizmikus vizsgálatokkal, valamint izotópos kormeghatározással állapítják meg azt, hogy milyen gyorsan rakódott le az üledék és hány millió éve kezdődött a tó kialakulása.
A Bajkál-tó nemcsak méretei miatt különleges, hanem mert a világ legtöbb endemikus fajjal rendelkező tava is. Itt él például a Bajkál-fóka, az egyetlen édesvízi fóka a világon, amelyet máshol nem találni. A tóban több száz különleges garnélafaj és különösen nagy méretű kovamoszatok is megtalálhatók. Az evolúció itt zavartalanul zajlott évmilliókon át, így a tudósok számára a tó élő laboratóriumként szolgál.
A Bajkál-tó, amely 1996 óta a világörökség része, egy gyönyörű természeti csoda, amelyet sokan szeretnének meglátogatni. Azonban a víz hőmérséklete átlagosan négy fok, és az év öt hónapjában jég borítja, így nem éppen ideális úti cél, ha valaki egy kiadós úszásra vágyik.
A cikk forrása itt olvasható.
