Bajok a szerelemmel – A Thália Színház Varázslat egy nyáréjszakán című előadásáról

Székely Csaba a kanonikus címet hetykén hanyagoló fordítása páros rímekben gondolkodik. Első hallásra több a jófajta humor, mint a klapancia az átültető munkájában.

A Horesnyi Balázs tervezte kortalan szerelmi szentélyben játszódik a történet. Az athéni erdőbe helyezett, pihenésre szolgáló nyári lakban szeretnek, vitatkoznak, kergetőznek és békülnek a szerelmesek. A színház által kiadott színlapon nincs feltüntetve, hogy ki a koreográfus, de feltűnő, hogy mennyire élethűen akrobatikus olykor Mórocz Adrienn, Ember Márk, Tóth Eszter és Jámbor Nándor mozgása. Itt, a szerelem szentélyében ül egy díványon a kortalan és szeretnivaló Pukk (Molnár Piroska).

Az athéni királyi pár és a tündérek világa, főleg két szerep tükörképe egymásnak.

Valami nem működik a férfi-nő kapcsolatokban, sugallja Csizmadia Tibor rendezése. Baj van a szerelemmel, elsősorban a férfi nem találja a középutat, amely a harmóniához, vagy legalábbis a megbékéléshez vezethetne. A 21. század harmadik évtizedére bizonytalan, hogy mit jelent maszkulinnak lenni, mint ahogyan a határok is máshova kerültek az egymáshoz közeledésben. A Varázslat egy nyáréjszakán alapján messze vagyunk attól, hogy a két nem közötti szakadék áthidalható legyen. Kár, hogy a tükröződés más motívumokban nem tapasztalható.

A Janus-arcú Szervét Tibor az erősebb nem szélsőségeit plasztikusan mutatja meg. Szervét Thészeusznak, Athén királyának alakítójaként a nő legkisebb ellenvetését sem tűrő macsó. Szőrös mellkasú alfahím. Vadászik és áldozik az isteneknek, persze leginkább a női nemnek, amely tagjait igája alá akarja hajtani. Különösen igaz ez a feleségül kívánt amazonra, Hippolütére (Csarnóy Zsuzsanna). Thészeusz világképe és magabiztossága megingathatatlan. Teljesen ellentétes a fentiekkel Szervét játéka Oberon tündérkirályként. Oberon impotens nyemoga. Az sem biztos, amit gondol, hát még az, amit tesz. A tündérkirályban a friss tej is megsavanyodik. Szervét játéka csupa elvetélt, erőtlen félmozdulat. Teste akár a csúszómászóé: kissé vonakodva, kígyózva mozdul Titánia (Csarnóy Zsuzsanna) felé, hogy riadtan megálljon egy ponton, mielőtt ugyanígy, bár rövidebb úton, visszafelé indulna. A ferde szájú, a testi érintéstől húzódozó férfipótlék Libidó tündérfiú megszerzésétől reméli nemi vágya és határozottsága frissülését.

A mesteremberek jelenetei jó esetben lábjegyzetei, kommentárjai, netán kritikái az aktuális előadás színházi és társadalmi viszonyainak. Néhány műkedvelő élete lehetőségeként lép fel királya előtt. Igyekezetük nagy, megfelelni vágyásuk hatalmas, tehetségük a legkevesebb. A nehezen kezdődött próbáik a későbbiekben sem válnak könnyebbé, de valahogy csak eljutnak a bemutatóig.

A mesteremberek jelenetei nem kifejezetten a jelenlegi magyar viszonyokat célozzák, ám kacagtatóan szólnak a színházi világról általában.

Rendezőként Péter, az ács (Tamási Zoltán) szerény iparos a művészetben, akinek aprólékossága komoly bizonytalanságot fed. Szerzőként Tamás, a bádogos (Bede-Fazekas Szabolcs) retteg a húzásoktól, az átírásoktól és egyáltalán bármiféle szövegbéli változtatástól. Az alkalmi előadás színészei minél több emlékezetes villanást szeretnének kisajtolni szerepeikből. Ferencnek, a vízvezeték-szerelőnek női szerep jut. A lelkes műkedvelő elkeseredése azonban nem tart sokáig. Nem először csodálhatjuk meg, hogy Bokor Barna énekhangjának szinte nincsenek határai.

Zayzon Zsolt az enyhén szólva is nárcisztikus Miklós szerepében patikamérlegen kimért alakítást nyújt. A szokottnál nagyobb a kísértés az öncélúságra, de a színészi ambíciókkal megáldott vagy megvert gyrosárus alakítója a határon innen marad. Miklós bármit eljátszana kulisszahasogató hősiességgel. Miklós Piramusz szerepében Tiszbe oroszlántépte teste felett követi el öngyilkosságát. Kacskaringós kígyóvonal vezet addig, amíg mindenre elszánt emberünk hónalját nem is egyszer kés járja át, és utána sem egyszerű számára a „halál”. A világ minden kincséért le nem menne a színpadról. Zayzon játékossága felidézi a nézőben egy majdnem három évtizeddel ezelőtt bemutatott, felejthetetlen Szentivánéji álmot. A Csányi János rendezte produkcióban a nézők voltak az athéni erdő fái. Szabó Győző ugyanebben szerepben, előadásról előadásra hosszabban haldoklott, mégsem lehetett unni frenetikus jelenetét, sőt.

Nem törekszenek az alkotók feltétlenül Shakespeare mélységeinek megmutatására, hiszen a szerelem, a vágy, a test végig romantikusan szép marad.

Ahogyan a szexualitás sem hangsúlyos. Kivétel ez alól Thészeusz-Oberon párszerepe. A cselekmény három szintje közül a tündérek világának illékony játékossága határozza meg az előadást. A játék részeként az első sorban helyet foglaló, vállalkozó kedvű férfi néző ölbe kap(hat)ja az egyik szerelmes lányt. De nem ez a Thália Színház előadásának a vonzereje, hanem a kedves humor és az energikus cselekmény.

Színlap, előadás-időpontok és jegyinformáció a Thália Színház honlapján.

Fotók: Thália Színház / Puskel Zsolt