A mű 2016-ban vált a Tate gyűjteményének részévé, és az intézményben most látható először nyilvánosan.
Igazán érdekes az idáig vezető út, az a több évtized, ami a kép Londonba érkezésétől Bak Imre nemzetközi hírű művésszé válásáig, majd a mostani kiállításig eltelt. Bak Imre először 1964-ben utazott a vasfüggönyön túlra, Nyugat-Európába, ekkor jutott el Londonba is, a Tate Múzeum Painting and Sculpture of a Decade 54–64 című kiállítására. Ez sorsdöntő esemény volt számára, hiszen ez volt az egyik első olyan alkalom, amikor a korszak új nyugat-európai művészetének friss alkotásait élőben, testközelből, szűrők nélkül is láthatta. Mindez nagy hatással volt további festői pályájára és későbbi művészi gondolkodásmódjára. A fontos látogatás emlékét dokumentálandó a művész több mint fél évszázadon keresztül megőrizte a kiállításhoz kapott papíralapú segédanyagokat, amelyeket akkurátus ember lévén végigjegyzetelt a helyszínen saját meglátásaival.
1964-ben a művész még abban sem lehetett biztos, hogy valaha eljut-e újra az intézménybe, nemhogy ennek falain belül kiállítson, idén nyáron ez mégis valósággá vált. Ma, hat évtizeddel később Bak Imre műve többek között Roy Lichtenstein alkotásával együtt szerepel a Tate kiállításán.
2017 májusában kisebb mérföldkőnek számított Bak Imre nemzetközi elismertségét tekintve, amikor egy tekintélyes New York-i galériában, az Elizabeth Dee Galleryben megnyílt meg a Mások szemével: a hatvanas és hetvenes évek magyar művészei című csoportos kiállítás. A kiállítás komoly médiavisszhangot keltett, és az itt kiállító harminc magyar egyike volt Bak Imre, akinek képe New Yorkban a kiállítás nyitóképeként szerepelt, a művészt és az őt képviselő acb Galériát ezután kereste meg a londoni Tate Modern.
A nyitóképen Bak Imre Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas festőművész budapesti műtermében 2019-ben. Fotó: Czimbal Gyula / MTI
