Az Indul a bakterházról szinte mindenkinek a legendássá vált 1979-es film jut eszébe. Önt miyen viszony fűzte a történethez, milyen emlékeket őrzött róla gyerekkorából?
Érdekes módon nem volt olyan meghatározó az életemben ez a film, mint a környezetemnek. Egyszer láttam, így nem is emlékeztem minden részletére: a domináns jelentekre, egy-egy karakterre igen, de nem tudnám például felidézni a szereposztást. Viszont a könyvet nagyon sokszor olvastam és élénken élt bennem: a szöveg számomra mélyebb nyomot hagyott, mint a film.
A közönség mégis úgy foglal helyet a sorok között, hogy nagy valószínűséggel egy korábbi adaptációhoz viszonyít. Ez a megszokottnál nagyobb kihívást jelent a színésznek?
Bizonyára színésztől is függ, én általában nem foglalkozom ezzel. Sok évvel ezelőtt éppen a Tháliában játszottam például a Grease-ben, abból is készült egy zseniális film, amely nagyon ismert, ennek ellenére imádták azt az előadást. A közönség nyitottságán múlik, hogy el tudja engedni a korábbi élményt, persze ebben mi is segíthetünk: ha elkészül ugyanis egy jó előadás, akkor általában perceken belül elfelejtik, hogy mit láttak korábban.
A Bakterházban Csámpás Rozi szerepébe bújik. A könyvből már jól ismert karakter hozott ?e meglepetést a próbafolyamat végére? Felfedte ?e esetleg eddig nem ismert arcát?
Elég vizuális ember vagyok, így rendszerint már az olvasópróbán az apró részletekig elképzelem a figurát, amelyet játszani fogok. Persze a próbafolyamat során még kiegészül a róla alkotott képem, de alapvetően bízhatok az intuícióimban, és a kezdetektől már érzem a szerepek lényegét. Más kérdés, hogy adott előadás próbái alatt milyen úton jutok el a megvalósításig. Csámpás Rozinál is ért meglepetés: eggyel még rondább lettem, mint azt el tudtam képzelni.
Az előadásban nagy feladat hárul a gyerekszereplőre. Mennyire nehezíti meg a próbákat, hogy nem profi színészekkel kell együtt dolgozni?
Négy fiú került be az előadásba: ketten Bendegúz szerepében váltják egymást, ketten pedig egy álomjelentben lépnek színre. Kezdetben mindannyiukkal próbáltunk, így az elején minden jelenetet négyszer játszottunk el ? ezt nyilván néha monotonnak véltük, de tudtuk, hogy a gyerekek miatt szükség van rá. A próbák során jöttem rá arra is, hogy miért negyvenöt perc egy tanítási óra az iskolában. A gyerekek gyerekből vannak: nem tudnak annyi időn át koncentrálni, mint mi. Másként kellett próbálni, szüneteket beiktatni.
Milyen újdonságra számíthat ebben az adaptációban az, aki már töviről-hegyire ismeri a történetet?
Korábban láttam az Indul a bakterház színpadi adaptációját, de ott teljesen más nézőpontból mesélték el a történetet. Bereményi Géza átirata és Bagó Bertalan rendezése a fiú, Bendegúz szemszögéből láttatja az eseményeket, akárcsak a filmben vagy a könyvben. Emellett különleges többletet ad az előadásnak a hímzett falvédőkből álló díszlet: egy-egy jelenet kezdetén úgy érezheti a néző, mintha éppen most léptünk volna le onnan. Tulajdonképpen a falvédők elevenednek meg a színpadon.
