A november 24-i budapesti és a november 25-i pécsi hangversenyen orgonán közreműködik Kovács Szilárd Ferenc, a Pécsi Bazilika zeneigazgatója és a PTE MK Zeneművészeti Intézetének igazgatója.
Egy nehéz időben készült nyitány, amelynek feladata, hogy szép ünnepet varázsoljon; egy különleges zongoraverseny, amely egyúttal útlevél Amerikába; és egy szimfónia, mely egy szimfonikus életmű csúcsa lett. Három nagy élmény várja a közönséget két koncerten, két városban, elsőként november 24-én a Müpában, majd a rákövetkező napon a pécsi Kodály Központban.
„Nagy izgalommal és várakozással készülök a Pannon Filharmonikusokkal közös két koncertünkre, hiszen igazán szép műsort sikerült összeállítani, amelyek közül a Rachmaninov-zongoraverseny a zongorairodalom egyik legnehezebben játszható művei közé tartozik. Nehézsége ellenére nagyon megszerettem ezt a művet és szívesen játszom, emlékezve az idén 150 éve született szerzőre. Nagy nyugalom ezt a nehéz művet egy olyan kiváló együttessel és karmesterrel együtt előadni, mint Bogányi Tibor és a Pannon Filharmonikusok” – nyilatkozta Balázs János zongoraművész.
„Rachmaninov egyik legjelentősebb és legnehezebb darabja a III. zongoraverseny, amelyet Balázs János fog előadni. Jánossal sokat játszottunk már együtt, legutóbb Pristinában turnéztunk közösen. Azóta keressük az alkalmat, hogy újra együtt muzsikálhassunk” – tette hozzá Bogányi Tibor, a PFZ vezető karmestere.
Dohnányi Ünnepi nyitánya azt a koncertet nyitotta meg 1923 novemberében, amelyen Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulóját ünnepelték. A műben két szimfonikus és egy fúvószenekar indul el külön utakról, hogy egyesüljön egy naggyá. A három együttes három fontos dallamot is egybesző: a Himnuszt, a Szózatot és Dohnányi Magyar Hiszekegy című művét. Rachmaninov III. zongoraversenye talán minden idők legnehezebbje az irodalomban, és a szerző első amerikai koncertkörútjára készült. A technikai nehézség mellett a sűrű szövés és a mély mondanivaló is fajsúlyossá teszi a művet, a szólisták számára pedig külön kihívás, hogy a szerző szólójával készült felvétel zsenialitását igazán nehéz felülmúlni. Saint-Saëns III. szimfóniája egyúttal az utolsó is a Saint-Saëns-szimfóniák sorában, amelyet annyira tökéletesnek érzett, hogy kérésre sem írt többet ebben a műfajban. Az „Orgona” jelzőt arról a különlegességéről kapta, hogy két tételében is helyet kap egy orgona a zenekari hangszerek között. A mű magyar vonatkozása, hogy szerzője Liszt Ferenc emlékének ajánlotta.
