Ez persze nem derülne ki pusztán a címből ? viszont a cím hívja fel a figyelmet arra, hogy a négy kisfilmből háromban (a fent nevezett rendezőkében) fontosabb a káeurópaiság, mint bármi más. Máshogy is nézi ugyanazt a kisfilmet a néző, ha már a mozijegyre rányomtatják, hogy ?keresd a balkáni életérzést!?. A cím és az azt indokló koncepció tehát alakítja a nézői befogadást, agresszívan és hibásan. Hogy hibásan, az a kakukktojás-kisfilmet nézve válik egyértelművé: Bodzsár Márk fantasztikus humorú, hibátlan forgatókönyvű és vérprofi kivitelezésű groteszkje egyáltalán nem magyaros, keleties, balkánias dolgokról szól ? a benne gúnyolt érzés és jellem egyike a leguniverzálisabbnak. Egy királyi többesben beszélő, mert magát királynak tartó cégigazgató rájön, hogy egy nálánál jóval alacsonyabb beosztású emberrel barátkozott, és ettől előbb teljesen összeomlik, majd dühében megöli az illetőt. Már a tavalyi filmszemlén is lenyűgözve, Rába Roland és Trill Zsolt játékát magamban az egekbe magasztalva és a nevetéstől könnyezve néztem az akkor még Levegőt venni című kisfilmet ? kikérem magamnak, hogy most mint valami ?keleti történetet? akarják láttatni velem.
De ez még a jobbik eset: mert Hajdu Szabolcs vagy Török Ferenc kisfilmjeit nem is lehet máshogy nézni. Hajdunál egy szerencsétlen, állástalan bevándorló veszti el fokozatosan minden életösztönét kilátástalan helyzetében, és ettől iszik, depressziós, iszik, hány, részeg, iszik, iszik és iszik. Hajdu pedig tehetséggel lefilmezi a hiteles színészi játékot, az ordító közhelyességet meg közben erősítik az olyan tökegyszerű sablonok, mint a lepukkant kocsma meg a százforintos féldekás a proli kisboltban ? na meg az, hogy ugyanezt a kisfilmet nagyjából ezerszer láttuk már önállóan vagy filmjelenetként. Török Ferencnél egy öreg néni elmegy a postára, aztán hazamegy: közben szembejön vele saját lakásának minden szocreál bútora (nyilván), a lepukkant város (nyilván), a rettenetes bürokrácia (nyilván), a társadalom megvetése az öregek felé (nyilván), meg a nénivel szó szerint is szembeállított rikító pink ruhás, mobilozó, festett hajú diszkótündér (nyilván). Kis közhelyszótár, egy külföldinek szégyenkezve-büszkén mutogatott fényképalbum ez: nézd, a nyakunkon maradt a szocializmus. Mindenki csendben bólogat: hát igen, a nyakunkon. Hümmögés.
Bollók Csaba pedig megpróbálja felidézni a Moszkva tér feelingjét, csak pár évtizeddel korábban: balkáni diáktábor lázadó kamaszokkal. De Bollók is érzi, hogy azért ez önmagában a kevésnél is kevesebb, úgyhogy fog valami zavaros koncepciót, és ugyanazt a két embert ledobja 1914-ben, a hetvenes években és 2006-ban is, mindhárom helyszínen ugyanúgy tizennyolc évesen és ugyanazzal a névvel: itt kitör a világháború, ott Gyurcsány ellen tüntetnek ? látszik, hogy a rendező valamit nagyon akar mondani, de hogy mit, azt az istennek se sikerül kiböknie.
?Nézzétek, itt élünk a vadkeleten, sírva vígadunk és folyton csak iszunk, szocreál környezetben élünk és nekünk a balkán a riviéra? ? ha ezt a három kisfilmet ezen a címen mutatták be, akkor annak végeredményben ennyi az üzenete. De hogy ebbe belezsúfolták Bodzsár Márk kisfilmjét is, az inkább azt bizonyítja, hogy még az ötletgazda sem tudja, mit is akart egyáltalán ezzel a nagyjátékfilmként prezentált kisfilm-füzérrel.
