Balogh László a szentendrei tradíció méltó folytatója, a legközvetlenebb Barcsay-tanítványok egyike. A születésnap alkalmából rendezett kiállítás az elmúlt három évben készített festmények és rajzok válogatására épül.
Balogh László 1930. január 12-én született Szentendrén, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Barcsay Jenő és Konecsni György voltak mesterei. 1957-ben, a főiskola befejezése után került a Szentendrei Régi Művésztelepre, az akkor már klasszikusnak számító művészek társaságába.
Kiállításait 1961-től tekintheti meg a közönség. Számos hazai és külföldi kollektív kiállításon vett részt, több egyéni tárlatot rendeztek alkotásaiból. Életmű-kiállítását 2000-ben a Ferenczy Múzeumban mutatták be, 2017-ben a MANK Galériában nyílt kiállítása legújabb munkáiból.
Korai munkái erősen kötődnek a szentendrei motívumokhoz, később a tiszta festői problémák foglalkoztatják. A színrelációk, a formák egyensúlya és ütköztetése, a horizontális és a vertikális mozgások, a közelítő és távolodó motívumok harmóniája és diszharmóniája érdekli.
Piktúrája kezdetektől napjainkig a konstruktivista tradícióra támaszkodik, a rend kitüntetetten fontos számára. Festményeinek alkotóeleme a vonal, a vonallal körülírt forma, a tér és a színek, kompozícióin belül ezek harmonikus elrendezése. A konstruktivitás és a dekorativitás szintetizálására törekszik. Festményeinek és rajzainak kiindulópontja a belső indulat, az emóció. Ezt az indulatot – Barcsayhoz hasonlóan – a klasszikus arányok alapján fogalmazza meg.
Számos kitüntetésben részesült: Munkácsy-díjjal, Pro Urbe Szentendre díjjal, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével, 2019-ben, a magyar festészet napján pedig életműdíjjal jutalmazták. Számos jelentős hazai és külföldi közgyűjtemény őrzi alkotásait.
Fotók: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond
