Barokkos túrák 1.

Egyéb

MTI Fotó 

Irigyelem a lazább fesztiválokat látogató újságíró kollégáimat, oly jóízűen, blickfangosan festenek hangulatot ácsolt faszínpadokkal, beázó sátrakkal, beszívott szigetlakókkal. Nekem meg mi marad? Egy vacak barokk kastély, ráadásul az is felújítva, sőt, a néhány éve szépen berendezett, ám azóta sem üzemelő cukrászda is kinyitott az idén, asztalocskákkal a főbejárat kertjében, udvarában? Nem tudom, mit mondjak, mert a kertrekonstrukcióra nem volt még pénz, így kaviccsal van felszórva az egész első terület, nos tehát, asztalocskákkal a kavicson. A szép teremben meg fehér padocskák zöld selyemmel bélelve, a mennyezeten rózsabimbós festés, a művészek, vendégek meg a Fertő-tó körüli szebbnél szebb panziókban laknak, és nemigen rúg be senki koncertek közben, hát mi marad nekem hangulatfestésre?  Mondjuk a baryton. A herceg lelkes barytonjátékos volt. Hogy kiváló is-e egyben, azt nem tudjuk, vélhetően nem, mert Haydn e hangszerre (is) írt mintegy 170 művének baryton szólama nem túlságosan nehéz. Kérdés persze, kinek. A hat húrral rendelkező, a viola da gamba-családba tartozó hangszernek ugyanis kiegészítésképpen van 7-28 együttrezgő fémhúrja is, amit a bal kéz hüvelykujjával lehet pengetni, miközben a normál húrokat a vonóval szólaltatja meg a művész, így szinte önmagát kíséri egyben, de e húrok rezonáns funkcióban is működnek. A hangszer életre keltése tehát oly bonyolult, hogy használata a XIX. század elején meg is szűnt. Aztán a historikus zenéléssel együtt ma újra felfedezték, és néhányan megint játszanak rajta. Így a fesztivál első, matinékoncertjét adó Esterházy-trióban játszó barytonos, Michael Brüssing is. Ezzel azonban az ő és a trió (Bolyki András, mélyhegedű, Maria Brüssing, cselló), és velük a nyitókoncert minden értékét fel is soroltam. Az egy Tomasini- és négy Haydn-barytontrió szinte homogén tömböt alkotott: nem zavarta a muzsikusokat, hogy a tételek milyen dinamikai megjelölést viselnek, hogy lassú vagy gyors-e a tempó, egyformán bágyadt, kedvetlen, iskolás, darálós volt a megszólalás. A darabok között Maria Brüssing részleteket olvasott fel könyvekből a barytonról, elképesztően rossz hangsúlyozással, amit a vélhetően férj Brüssing illusztrált is rögtön a hangszeren, mint a sztyuvik a repülőgépeken, amikor a felfújható mellények szipkáit, csöveit mutogatják a magnóból szóló hang illusztrációjaként. Csak az előadás ott rövidebb ideig tart...

Este még egy matinényi közönség sem gyűlt össze az itthon szinte teljesen ismeretlen Zvi Meniker csembalóművész szólóestjére. Nagy kár. Az izraeli származású, jelenleg Németországban élő művész rendkívüli estét teremtett a hat Esterházy-szonáta megszólaltatásával. Minden klappolt: Haydn zseniális szerző, ami főként akkor derül ki, ha jól játsszák, mint ezen az estén. Meniker kiváló művész, ragyogó technikával, humorral, érzékenységgel, jó kis friss tempókkal. Kár, hogy összesen 37-en voltunk kíváncsiak rá, ennek fele a szokásos szakmai közönség. És itt az ördögi kör: a minisztérium Haydnra szánt pénze egy ideje a MÁG-tól, a Műemlékek Állami Gondnokságától nem jut tovább a Haydn Társasághoz, így az sosem tudja előre, talál-e szponzort, meg tudja-e rendezni újra a fesztivált, ezért nem hirdeti meg, sőt, idén az Eszterháza 2007 műsorfüzetbe sem került be ez az egyetlen hét május és szeptember dereka között. Mintha nem lenne. Inkognitóban marad tehát vélhetően az egész fesztivál. Meglátjuk. Mármint, hogy mi, harmincheten...