Az előadás Bartis Attila következő novelláinak alapján készült: A magyar nyelv rövid története, Károly, avagy az irodalom története, Engelhart, Bohumil, Vámos és az Úristen, A világ legmélyebb depressziója. Összeállította, előadja, rendezte és a díszletet tervezte: Bogdán Zsolt.
Kovács Dezső a Revizor oldalán így írt a darabról: „Bogdán Zsolt nemcsak elmondja Bartis Attila elbeszéléseit (egészen pontosan ötöt), hanem megérzékíti a tüneményes meséket, testet ad a mondatoknak, s miközben látszólag belefeledkezik a történetmondásba, finom iróniával el is tartja magától a matériát, időről időre kommentárt fűz hozzá, apró cselekvésekkel, visszafogott gesztusokkal, még visszafogottabb mimikával. (…)
Belehelyezkedik Bartis Attila világába, s ott jól érzi magát. Mert ez a világ láthatólag az ő világa is, az emblematikus kolozsvári színészé, aki mélyen átéli és átérzi a viharos erdélyi történelmet. A história ostoba vargabetűit. Az elnyomó rezsimeket, amiket túl kellett élni, megőrizve bennük az egyéniség autonómiáját, integritását. A harcmodort arról, hogyan lehet megalkuvás nélkül embernek maradni, minden körülmények között. (…)
Az előadás szövegeit Bogdán Zsolt válogatta, s ő is rendezte a takarékosan kivitelezett, hatásos és élvezetes produkciót. A válogatás koncepciózusnak bizonyul, megteremtődik az epizódok gondolati kohéziója.
Egy óra húsz perc, mégis minden megtörténik a szövegben s az előadásban:
tragédiák és vérbő, nevetésre fakasztó jelenetek, mélységek és magasságok, perlekedés az Úristennel s a világmindenséggel, és újra meg újra az emberi tartás, a humánum győzelme a sokszor elviselhetetlennek látszó viszonyok fölött.”
Fotók: Barabási
