A leszármazottak tulajdonában lévő tárgyak érdekes adalékokkal tudnak szolgálni egy-egy személy életútjához. Segítségükkel a történelem kézzelfoghatóvá válik. A most bemutatandó tárgy egy egyszerű, fehér színű selyemszalag. Sávosan szőtték, egyes részein babérleveles motívumokat alakítottak ki. Rajta szépen ívelt betűkkel a következő szöveg olvasható: "A Toldy-Kör 1926 XI. 21 / A nagy magyar zeneköltőnek!" Szerencsére más források segítségével rekonstruálni lehet, hogy az egykori koszorút díszítő szalag milyen módon került Bartók Bélához.
Ifj. Bartók Béla Apám életének krónikája című munkájában így emlékezett meg erről a napról. "November 21-én a pozsonyi Vigadó nagytermében Bartók-Kodály matinét rendez a pozsonyi Toldy kör. A férfikar számai: Kodály Bordal, Bartók Négy régi magyar népdal, Kodály mulató gajd. Bartók Kodálytól a Sírfeliratot és op. 3 három darabját, saját szerzeményeiből a Kolindák I. sorozatát, az 1. siratóéneket és a 3 burleszket játssza. - A hangversenyen nagyon ünneplik, két koszorút kap, piros és fehér szalaggal, ezeket úgy helyezik a földre, hogy piros-fehér-zöldet mutassanak. - A kikötött 1200 cseh korona helyett a nagyobb bevételre való tekintettel 1500 koronát kap." A leírás alapján valószínűsíthetjük, hogy ezt a fehér szalagot őrzik a nagy zeneszerző távoli leszármazottai.
A pozsonyi Toldy-kört 1874-ban alapították. A szervezet fontos szerepet töltött be a város kulturális életében. Vezetői között olyan személyeket találunk, mint Pávay Vajna Gábor, Thaly Kálmán, Jankovics Marcell. 1911-ben a tagok által szervezett gyűjtés eredményeként állították fel Petőfi Sándor szobrát Pozsony legszebb - a hajdan Kossuth Lajos nevét is viselő - központi terén, a Sétatéren. A 20. század elején az egyesület állást foglalt a pozsonyi egyetem létrehozása mellett is. Ez végül a pénzügyi nehézségek miatt nem valósult meg. 1925-ben műkedvelő színjátszó egyesületet hoztak létre. Az előadások során magyar szerzők darabjait állították színpadra.
Bartókot igen bensőséges kapcsolat fűzte a városhoz. Édesanyja, Voit Paula ősei a tősgyökeres pozsonyi családok közé tartoztak. Az ifjú Bartók középiskolai tanulmányait a pozsonyi Királyi Katolikus Gimnázium diákjaként végezte, ahol 1899-ben érettségizett. Rendszeresebb zenei képzésben is Pozsonyban részesült. Bár Bartók lakhelye később Budapest lett, gyakran látogatta meg a városban élő édesanyját. A zeneszerző kilenc alkalommal lépett fel Pozsonyban, közös hangversenyeket adott a Toldy-kör férfikarával.
A népzenei gyűjtései során számíthatott a szlovák kollégák segítéségére is. A november 21-i hangversenyen előadott férfikari műveket Bartók lektorálásával és engedélyével Németh István László dolgozta át. A zeneszerző egy korábbi levelében jóváhagyta azt is, hogy a Toldy-kör férfikara a négy dallal bármikor és bárhol szerepelhet. Csak arra kérte a művészeket, hogy más kórusnak ne adják oda a kottákat.
A hangverseny nagy sikert aratott. Nem véletlen az sem, hogy a koszorúk szalagjait hogyan rendezték el, mivel a trianoni békediktátum értelmében Pozsony már Csehszlovákiához tartozott. Bartók a későbbiekben sem hanyagolta el a felvidéki magyarságot, felkereste Kassát, Losoncot, Komáromot, Rimaszombatot és Eperjest. A körülmények olykor méltatlanok voltak, a hatóságok is többször gördítettek akadályokat beutazásai elé, ám a koszorú fehér szalagja arról tanúskodik, hogy Bartók Bélát már akkor nagy magyar zeneszerzőnek tartották.
