A Seress-dalokat az is ismeri, aki nem tud róla, hogy éppen az ő szerzeményét hallja vagy dúdolja.
Fesztbaum Béla színművész viszont elmélyülten ismeri és lenyűgözően érzi is a két világháború közötti magyar slágerek világát. Ezt hozza el a Kiskorona7 udvarába, amelyről úgy tartja, hogy az egyik legkülönlegesebb miliőjű és hangulatú kert, jóllehet közel huszonöt éve lép fel Budapest különböző helyszínein. A pianínónál maga Fesztbaum Béla ül, partnere pedig a dalok előadásában az ifj. Berki Sándor irányításával működő, a klasszikus szalonzenekarok stílusát minden ízében tökéletesen megidéző Kék Duna Koncert-Szalonzenekar. „Egyszer csak rácsodálkoztam ennek a pesti bárzongorista figurának az alakjára – fogalmaz Fesztbaum Béla. – Foglalkoztatni kezdett, hogyan tudok a közönséggel kapcsolatot teremteni általa, s hogy Seress kapcsán hogyan lehet egyszerre beszélni a máról és a történelemről.”
Énekel, anekdotázik, vicceket mond, fejszámolással nyűgözi le a hallgatóságot, de legfőképp: zongorázik.
Darvas Ferenc, ahogy magát aposztrofálja, a homo klimperusz, egyedi jelenség a budapesti koncertpalettán. „Próbáltam magam definiálni – mondja –, homo klimperusz, vagyis a klimpírozó ember.” Nincs két egyforma estje, sosem tervez programot, mindig a pillanatra, de legfőképpen a közönség reakcióira hagyatkozik.
„Minden alkalommal improvizálok, néha beszélek is. Nagyon sok sláger meg mindenféle van az ember fejében, szinte maguktól előbújnak. Olyan ez, mint a vicc. Az ember hihetetlen mennyiségű viccet tud, ám azt sosem tudja, melyik fog eszébe jutni. De mindenképpen valami szórakoztató dolog fog belőle kikerekedni” – teszi hozzá. A keze alatt felcsendülhet bármi Kazal László dalaitól a Beatles slágerein át Máté Péterig.
Fotó: Gálos Mihály Samu
