Senki nem várja, hogy ma is úgy csevegjünk, mint például Kazinczyék a nyelvújítás korában, amikor újdonász volt az újságíró, foltos nyakorján a zsiráf, burkony a kabát, nyargonc a futár és górugrány a kenguru. Nyaktekerészeti mellfekvencet sem kötnek ma a férfiak, legfeljebb nyakkendőt, ha muszáj, és nem húzunk fekirányos vonalat sem, inkább vízszintest. De az elavult, nehézkes nyelvi formák és a teljes elalpáriasodás között el tudnék azért képzelni némi átmenetet. A belbecs affektáltsága és a "bakker" közt csak akadna még valami, vagy nem?
"Basszus", teljes magától értetődöttséggel kiált fel így ma köz- és nem közszereplő szinte percenként a televíziók, rádiók műsoraiban. Régen - ez mindössze egy-két évnyi távlatot jelent csupán - még kifütyülték a csúnya szavakat. ma már ezt sem teszik. Nincs ott a pénz a trezoros játékban: "basszus", reagál a várandós anya. Rossz választ ad a kérdésre: basszus. Jobb (?) esetben "bakker". Nincs is más indulatos felkiáltás. Letűnt korok szavajárása volt a teringettét, azt a rézangyalát, azt a fűzfánfütyülőjét, nem ezt sírom vissza. De azért "a manóba", "az ördögbe", " a kutyafáját" "a fenébe", "a francba" (hogy lássák, nem vagyok nagyigényű), esetleg "ó de kár", ezek létezhetnének talán ma is. Tudjuk, hogy a basszus meg a bakker minek a kicsavarása. Még jó, hogy nem a durvább verzió nyert jogot a képernyőn.
De eltűntek a kellemes nyomatékosító jelzők is, a nagyon, rendkívül, módfelett, igazán és társai, helyüket egy emberöltővel ezelőtt átvette az állati, baromi, haláli, oltári. Már akkor sem értettem, hogy kerül egymás mellé negatív és pozitív tartalmú szó, miért lehet haláli szép valami, vagy szegény ormótlan, büdöskés barom miért társulhat a gyönyörűhöz és jóhoz így valahogy: baromi jó ötlet! Egy fokkal mégis jobban tetszettek, mint a maiak, amikor nincs se baromi, se oltári, se más. Ami maradt: tök és kurva. Esetleg fasza. Egyeduralkodókként lepték be mindenki nyelvét: kurva szép, kurva jó, kurva okos, kurva nagy és párja: tök jó, tök magas, tök egyszerű vagy tök állat. esetleg csak állat, netalántán fasza. Milyen a film? Pompás, remek, kiváló, érdekes? Elvétve sem. "Állati jó," mondtuk húsz éve. "Állat", mondjuk ma. Állat, ha jó. Esetleg király. Még inkább: Tök király! És milyen, ha rossz? Szar.
Mert hogy el ne felejtsem, ott a szép és választékos szar. Ő aztán kiütött minden egyebet. Milyen az idő? Szar. A meló? Kurva szar. A fizetés? Kicseszett szar. Meg ez a nyelv is azzá válik lassan. Nem is olyan lassan. Gátlás nélkül használja minden megnyilatkozó, interjúalany, vidám és kevésbé vidám műsor résztvevője iskolától, végzettségtől, nemtől függetlenül mindezt. Kedvencemet azonban saját lányomtól hallottam néhány éve, amikor felkelés után kinézett az ablakon, és így informált az időjárásról: "Tök hó van!"
