A BIDF az egyik kedvenc filmes eseményünk már évek óta: minden alkalommal izgatottan várjuk, milyen remek dokumentumfilmeket hoz el nekünk a világ minden tájáról a fesztivál. Idén mintegy ötven alkotás közül válogathatunk. A vetítések a fővárosban a Cinema City Mammut II. mozitermeiben, valamint tíz vidéki nagyvárosban is várják a közönséget. A versenyfilmekhez idén is civil nagykövetek csatlakoznak.

Az idei fesztivál szlogenje: bátor filmek. Az egyes szekciókban bátor nőket, gyerekeket, ellenállókat, álmodozókat és útkeresőket mutatnak be a BIDF-en a világ legfrissebb, nemzetközi sikereket elért, egész estés, kreatív dokumentumfilmjei. Egy-egy filmet ajánlunk minden kategóriából.

Bátor útkeresők – Élők és holtak (The Living and the Dead, 2021, Kolumbia)

Manuel F. Contreras filmjének központjában maga Manuel F. Contreras van. És még rengeteg minden: a családja, a szerelme(i), a jövőbeni tervei, a világban való helykeresése. Számos olyan érzés és pillanat, amivel mindannyian találkoztunk már. A filmben megismerjük őt, a Budapesten élő filmest, aki minden alkalmat megragad, hogy Kolumbiában élő testvéreivel legyen egykori otthonában, ahonnan voltaképpen elmenekült édesanyjuk halála után. Együtt töltött ünnepek, nyaralások során látjuk őket, és végigkísérhetjük azt is, ahogyan sosem látott féltestvérüket felkeresik.

„Minden egy ünnep volt”, hangzik el ebben az igazán különleges és személyes hangvételű filmben, és tulajdonképpen az ember tényleg ilyesminek szeretne látni egy „egymásra találást”. Négy fejezetből áll a film, melynek egyik központi eleme, hogy Manuel nem akar gyereket, miközben körülötte egyre csak bővül a család. A sokszor zavarba ejtően intim alkotásban rendkívül valóságos, szívmelengető és mindenki számára ismerős pillanatok tanúi lehetünk, melyekben mégis az élet nagy döntései lapulnak.

Bátor gyermekek – Jacinta, a szeretet-függő (Jacinta, 2020, Amerikai Egyesült Államok)

Jessica Earnshaw filmjében megismerjük a 26 éves Jacintát, aki ugyanabban a börtönben tölti büntetését, mint édesanyja, Rosemary. Ide a bűncselekményeket külön-külön elkövetve, ám mindketten kábítószerrel való visszaélés miatt kerültek. Jacinta számára édesanyja a legnagyobb példakép. Imádja Rosemary-t, annak ellenére is, hogy őt és két bátyját kisgyerekként anyjuk vezette be a kemény drogok, azzal együtt pedig a bűnözés világába, ezért Rosemary és gyermekei visszatérő vendégek a büntetés-végrehajtásnál.

A mostani fogva tartását letöltve Jacinta azonban nemcsak tiszta szeretne maradni, hanem újra részese lenni tízéves kislánya, Caylynn életének, aki ugyanazzal a rajongással veszi körül édesanyját, mint Jacinta Rosemary-t. De lehet-e erősebb a gyermekkori traumánál és a drogoknál a szeretet? A film többek között díjat nyert a Tribeca Film Festivalon és a Hot Springsen.

Bátor nők – Tehén (Cow, 2021, Egyesült Királyság)

A Tehén Andrea Arnold dokumentumfilmje, amely – meglepő módon – egy tehén életét járja körül, és a cannes-i filmfesztiválon mutatták be 2021-ben. A rendező évek óta dédelgetett terve volt, hogy egy állatot követő filmet forgasson. Fontolgatta, hogy ez egy csirke legyen, de végül valaki más ragadta meg. A film egy fejős tehenet és annak borját követi nyomon, miközben Arnold figyelmezteti a gazdákat a lehetséges reakciókra, amelyeket a gazdaságuk kap majd a film megjelenése után. Luma, a „főhős” egy nagyüzemben él, ott tesz igen nagy szolgálatot az embereknek, és – akármilyen furcsán is hangzik – a szemébe nézve mélyen elgondolkodunk, akár egész életünkről, világunkról.

A film nem romantikus szépiába csomagolva, de nem is direkt módon ábrázolja a tehenet, akinek így minden küzdelme és szépsége kirajzolódik előttünk. A nemzetközi hírű Andrea Arnold korai rövidfilmjei közé tartozik a Milk (1998), a Dog (2001) és a Wasp, amelyért 2005-ben Oscar-díjat nyert. Első és második egész estés filmje, a Red Road (2006) és a Fish Tank (2009) is részt vett a cannes-i filmfesztiválon, és mindkettő elnyerte a zsűri díját, majd a BAFTA-díjat is. 

Bátor ellenállók – Egy nagy ugrás (The Jump, 2020, Franciaország, Lettország, Litvánia)

Giedrė Žickytė alkotásában egy rendkívül különleges történetet ismerünk meg. Az 1970-es évek hidegháborús éveiben egy amerikai és egy szovjet hajó egymás mellett köt ki, hogy megbeszéléseket folytassanak az atlanti-óceáni halászati jogokról. Miközben az orosz parancsnokok az amerikai parti őrség hajóján tartózkodnak, a két legénység is párbeszédbe elegyedik. Cigarettákat, majd újságokat dobálnak át egymásnak, mindezt a szovjet matrózok viselkedését árgusan figyelő politikai titkár szeme láttára.

A mindkét fél számára szokatlan helyzet közepette egyszer csak egy litván tengerész, Simas Kudirka átugrik a tízlábnyi jeges víz fölött az amerikai hajó fedélzetére, és kétségbeesetten menedékért könyörög. Az amerikaiak végül nem állnak mellé, így a szovjetek visszatoloncolják a rádióst saját hajójukra. Ekkor kezdődik Simas mesébe illő fordulatokkal teli szabadulásának története.

Bátor álmodozók – Dida és mi, a család (Dida, 2021, Svájc)

Nikola Ilić és Corina Schwingruber Ilić rendezők alkotásában megismerjük Didát és édesanyját, akik együtt nevelték fel Nikolát, Dida kisfiát Belgrád egy soksávos autóútra néző panellakásában. Az asszonyok keze közül kirepülve Nikola már hosszú évekkel ezelőtt az óraműpontosságáról ismert Svájcban kezdett új életet, balkáni habitusa azonban rendszeresen hazahúzza Szerbiába. Látjuk őt a család többi tagjával a nagyapja sírján pálinkázni, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, látjuk a nagymamát, ahogy a nyugdíjaskorú Didát rendszabályozza, és saját temetésére készülni a legszebb ruháival. Látjuk Didát is, akinek legnagyobb ellenségei a számok, és legjobb barátai a környékbeli kóbor kutyák, kedvenc időtöltése pedig az újságkivágások füzetekbe rendezgetése. Aztán látjuk őt egyedül maradni. De hogyan fog a bűbájos és jószívű Dida Nikola mindennapos segítsége nélkül életében először egyedül is boldogulni?

A rendezők megindító családi filmben mesélik el a történetet, amely meghitt portrét fest Didáról és csodás világáról. A film kedves humorral számol be egy fiú és egy anya életének mérföldköveiről, arról, ahogy felnőttkorukban újra felfedezik egymást, két város és két kultúra között lavírozva.

Nyitókép: Dida és mi, a család