Bécsben találkoznak az európai hatalmak monarchái és államférfiai, hogy Európa területi újjárendezéséről tárgyaljanak. A diplomáciai szinten hosszasan elnyúló tanácskozások mellett a bécsi kongresszust a kiterjedt ünnepélyesség jellemzi.
Fontos szerepet játszott a tárgyalásokon az elnöklő osztrák államkancellár, Klemens Wenzel Metternich herceg mellett mindenekelőtt I. Sándor orosz cár, Lord Robert Stewart Viscount Castlereagh brit külügyminiszter, Karl August von Hardenberg herceg porosz államkancellár és a Franciaországot képviselő Charles Maurice de Talleyrand herceg.
A diplomáciai kongresszusok történetében először a javaslatokat bizottságokban dolgozzák ki, s azokat a kongresszus záróösszejövetelén hagyják jóvá. A nagyhatalmak érdekellentétei következtében a tárgyalások hosszan, sok apró lépésben zajlanak, legfőbb színterük a szalon és a sokféle ünnepélyes rendezvény. A színház és a zene virágkorát éli a "dunai metropoliszban".
Ludwig van Beethovennek a kongresszus tiszteletére készített "A dicsőséges pillanat" című kantátája ősbemutatóján, november 29-én a bécsi Redout-ban valamennyi uralkodó részt vesz. Az ezernél több muzsikus közreműködésével rendezett koncert a színházi bemutatók és a jó néhány bál mellett a kongresszusi periódus egyik legfényesebb eseménye. A fényes pompa mögött ugyanakkor az áruk és szolgáltatások hatalmas drágulása játszódott le, melynek következményeit a diplomaták kevésbé, sokkal inkább az egyszerű nép viselte (1815. VI. 9.).
