|
Törőcsik Mari újabban sorozatosan megörvendeztet a valóságból az időtlenségbe átsétáló-átlebbenő, angyalian manós figurákkal, akiknek ? akárcsak a tolókocsiban pasziánszozó Madame Armfeldtnek ? legmellékesebb, picit ugráltatott hangsúlyú mondata is iróniával alábélelt életsummázó bölcsességgé válik. Nagy-Kálózy Eszter (Désirée Armfeldt) előhív egy csehovi tollról elvándorolt színésznőt, lazább Ranyevszkaját, akinek teste göröghet nyoszolyáról nyoszolyára, mégis a lélek minden szennyet felitató szépségébe burkolja magát. Szemenyei János (Henrik Egerman) szimplább poénokról lemondó figyelmes fegyelemmel elsasszézik kissé a zenés játékokban fel-felbukkanó reménytelenül szerelmes, öngyilkosjelölt fiatalember-szereptől. Gergely Róbert viszont épp a sztenderd musical-tapasztalatokból desztillálja a bonviván-korról az ötödik X-et túllépve már lekésett Fredrik Egerman ügyvédet, oldalán ártatlanságát sikeresnek nem nevezhető házasságuk tizenegy hónapos időtartama alatt féltve megóvó tinédzser nejével, az operettes eszköztárú Ágoston Katalin Anne Egermanjával. Egyházi Géza (Carl-Magnus Malcolm gróf) a színésznő katona-szeretőjének nem a butaságát (?borsó méretű agy?), hanem önző tapintatlanságát emeli ki, Kovács Patrícia (Charlotte Malcolm grófné) egy-egy pillanatig Bernard Shaw világát idéző gesztusokkal és fintorokkal elszórakoztatja magát megcsalatottsága, magányossága feletti bánatában, s ez a jobb-híján taktika egész elfogadható eredményt hoz a bajok orvoslásában. Patai Anna a koraérett ?széles látókörű? gyermek Fredrikát, Balogh Anna a realitások tapintható mezejéről csupán egy énekszámmal elvágyódó Petra szolgálót, Mészáros András a józan eszét csak Petrával felesben vesztő Frid inast alakítja hitelesen.
|
Szemenyei János és Balogh Anna |
Bergman fejében többek között a közép-európai (a bécsi, a budapesti) operett járt, amikor filmjét forgatta. Sondheim kellemes, poétikus zenéjét lehet egy kissé magyarosnak találni az operett-nyomokban. Déliesen temperamentumosnak biztosan nem. Északiasabb muzsika szól, híven a dolgok állásán és múlásán, a skandináv nappalokon és éjeken jámboran filózgató meséhez. A felkarikázott dallamok ismétlő, újrázó verziókban, mutánsokban gurulnak, az általában hatásosan elénekelt egyes számok nem önmagukban, inkább folyamatukban tűnnek ki: nem a rész, inkább az egész ringat. Ehhez a porciózó, önmagán belül szívesen biccentő zenéhez alkalmatos magyar szöveg is szükséges. Fábri Péter fordító rálelt. Az ?egy víkend kint vidéken? hangzóátvető ötletességét kívülről megtanulhatjuk, mert legkevesebb huszonhatszor hangzik el a sor. Másutt az egy szótagos szavak pendülése, vagy a magát rendre kínáló ágy/vágy összecsengés szolgálja az élőszót, énekbeszédet, áriát, duettet. A muzsika mosolyát.
|
Kovács Patrícia és Ágoston Katalin |
Az előadás meg-meglassul a Liebesliederek karának (Nótás György, Balog Tímea, Bende Zsuzsanna, Csapó József, Megyesi Schwartz Lúcia) míves betéteitől. Vajon milyen lenne a tempó e számok nélkül (melyek persze idő- és helyszínváltást is előkészítenek)? Ne firtassuk, mert a replika, az replika. Törőcsik Mari az unokáját az élet kisebb és nagyobb szabályaira gonoszkás humorral oktató, nem makulátlan szerelmi multú Madame Armfeldtje már a legelején azt állítja ? letorkolva a kotnyeles Fredrikát, aki szerint egy kis csalással kijönne a rakosgatós kártyajáték ?: a pasziánsz talán az egyetlen dolog, amit becsületesen kell csinálni. A Centrál Színházban az Egy nyári éj mosolya: becsületes pasziánsz. Ettől jön ki.