?A martonvásáriak generációinak mindegyikét a Brunszvik és a Beethoven nevekhez fűződő mítoszok, legendák lengték körül, ezek közül is a legcsodálatosabb a 19. század hajnalának merev társadalmi előítéletei között szövődő, tiltott, titkos szerelemről szóló, amikor is Beethovent éppen egy magyar, martonvásári lány csodálatos, lebilincselő külső és belső szépségének mágikus ereje ejtette rabul? ? mesélte a szobor történetéről Tessely Zoltán, országgyűlési képviselő.
Majd Beethoven reánk maradt, a Halhatatlan Kedvesnek szóló leveléből idézett: ?Amikor megismerkedtünk, szilárdan eltökéltem, hogy a szerelemnek legkisebb szikráját sem engedem éledezni magamban, de Ön legyőzött engem.?
?Amikor lehullik a szoborról a lepel, akkor a régi titokról is, hiszen a szerelem, melyet ez idáig zeneművek tettek halhatatlanná, látványában is feltárulkozhat előttünk? ? mondta a szobor leleplezése előtt.
?Mi magyarok, rendkívüli módon szeretünk emléket állítani, megörökíteni nagy elődjeinknek az életművét, jelentőségét, a magyar történelemben, a kultúrában, a művészetben betöltött szerepüknek a nagyságát emléktáblák, domborművek, mellszobrok és egész alakos alkotások formájában? ? fogalmazott L. Simon László, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára. Majd hozzátette: olyan emberek emlékét örökítsük meg, akik igazán fontosak a helyi közösségek számára.
Az ünnepélyes műsorban közreműködtek a Baienfurt, Saint Avertin és Martonvásár városok fúvószenekarai, valamint a Martonvásári Művészeti Iskola tanárai és a Beethoven Általános Iskola tanulói is.
