Nagyjából 2 hónappal ezelőtt, egy csatornaépítés során bukkantak a Várkert bazár alatt 4 méterrel található, az 1870-es években épült, gazdagon díszített ciszternára. A reneszánsz palotákat idéző, boltíves helyiség feltárását követően a szakemberek több hasonló ciszterna mellett az azokat összekötő alagutat is megtalálták.
Ugyan a rendezvény délután 3 órára volt meghirdetve, azonban a nagy számú (és korán érkező) érdeklődő csoportoknak már fél órával a kezdés előtt elkezdte a terület értékeiről szóló ismertetést Bánszki László építésvezető. A ciszternákról, megtalálásukról Magyar Károly, a Budapesti Történeti Múzeum régésze tartott előadást, majd három után néhány perccel megkezdődött a leereszkedés az egyik föld alatti terembe. Mivel a szűk bejárat miatt csupán egyetlen létrán mászhattak le- és fel a látogatók, s a teremben sem tartózkodhatott egyszerre több tizenöt embernél, a ciszterna bemutatása két órán keresztül tartott. A felszínre visszatérőket Janotti Judit műemlékfelügyelő látta el információkkal a terület egyelőre még nem védett értékeiről.
"Eleinte fogalmunk sem volt, hogy mi lehet ez, sok dologban még most is csak találgatni tudunk, de az már biztos, hogy a királyi palota, valamint a környéken található, a második világháború környékén lerombolt lakóházak innen nyerték a vizet" - tette hozzá. Elmondta, hogy tervrajzokat nem, csak leírásokat találtak a ciszternarendszerről, amely a Duna vizét megszűrte, majd hatalmas termeiben tárolta. A tiszta vizet egy gőzmotor segítségével jutatták el a rendeltetési helyére, a műveletet abból a szivattyúházból irányították, amely ma a Várkert Kaszinónak ad otthont.
"Még nem tudjuk, hogy mi lesz ennek a műemléki jelentőségű területnek a sorsa. Annak örülünk, hogy egyáltalán feltártuk, a csatornát építő cég hozzájárulásával feltérképezhettük, és hogy úgy tűnik, nem keletkezik benne semmilyen kár sem" - mondta el Janotti Judit. Hozzátette: elhelyezkedése eleve védettséget ad a ciszternarendszernek, de még gondolkodnak, hogy kérjenek-e rá külön védettséget. Az sem dőlt el, hogy a jövőben az objektum látogatható lesz-e.
A jelenlévő szakértők nem értettek egyet abban, hogy a ciszternarendszer meddig látta el feladatát és mikor váltotta fel a modernebb vízvezeték. Azt biztosan tudják, hogy az 1900-as évek első éveiben már egy egységes budapesti csatornarendszer biztosította a főváros vízellátását, véleményük szerint ezért is feledkeztek meg a ciszternáról, amelynek megtalálása meglepetésként érte a szakembereket.
A viszonylag jó állapotban maradt, a szakértők által építéstörténeti kuriózumként emlegetett ciszternarendszert szombat délután először, és egyelőre utoljára nyitották meg az érdeklődők előtt, akik kisebb csoportokban mászhattak le a 4 méteres mélységben található ciszternákba. A kékfalú, boltíves helyiségekre sokan voltak kíváncsiak, vállalkozóbb szellemű szülők gyerekeikkel együtt tettek egy rövidke föld alatti kirándulást.
?Mindenképpen meg kell őrizni az utókornak ezeket a ciszternákat, hiszen az 1870-es években Budapestet formáló zseniális mérnöki gondolkodás, egységre törekvés kordokumentumai' ? jelentette ki a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke, aki a látogatókkal együtt maga is lemászott a terembe. Mezős Tamás úgy véli, hogy a megőrzés legbiztosabb módja, ha funkciót találnak az objektumnak, így ezekben a termekben lehetne kialakítani azt a fogadóteret, ahonnan föld alatti megközelítési lehetőség nyílna a Várkert bazárhoz. Jelenleg ugyanis az előtte vezető és fölöttébb forgalmas úton kell átvágnia annak, aki közelebbről akarja megnézni a lezárt és pusztuló műemléket. A ciszternákhoz előbb természetesen lejáratot kellene építeni, megnyitni azokat a rakpart irányából ? tette hozzá Mezős Tamás.
A Várkert bazárral kapcsolatos tervezés már csak azért is időszerű, mert a műemlékegyüttes gyalázatos állapotban van: áprilisban Citromdíjat is kapott az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságától. Ugyan az állami tulajdonban lévő műemlék újbóli hasznosításával kapcsolatban több terv született, azonban a jelenlegi fenntartó Várgondnokság véleménye szerint is néhány éven belül visszafordíthatatlanul károsodni fognak műemléki értékei a további tétlenség esetén.
