 |
| Harmadnapja nem ettek a Taxidermia színészei sem |
Volt tehát valaha az ikes ige. Szabálya ez volt: azok az igék, amelyek egyes szám harmadik személyben ik-re végződnek: eszik, iszik, alszik, egyes szám első személyben m-et kapnak: eszem, iszom, alszom. Az ettől való eltérés József Attilának megengedett volt például Tiszta szívvel című versében, ahol a "harmadnapja nem eszek se sokat, se keveset" eszekje, végén a dacos és kemény k-val az érzelmi hőfokot, az indulatot volt hivatott kifejezni. Ma kettős folyamat zajlik: az ikes igét elfelejteni látszik a magyarul beszélő lakosság jó része, sajnos köztük még neves színészek is, hallani ezt a szinkronokban naponta, ám ezzel párhuzamosan a nem ikes könyörög (tehát nem könyörgik) igét (vajh miért?) kizárólag ikesen, könyörgöm-nek használja ugyanez a jelentős tömeg, a helyes könyörgök helyett.
Ugyanígy szokott le szinte mindenki az ami, amely vonatkozó névmás használatáról testületekre, intézményekre, csoportokra utalás esetén, és használja helyette az akit. Indítékát ugyanúgy meg nem foghatom, és a folyamatot sem értem. Egyszer csak úgy dönt egy azonos nyelvet beszélő ország lakosságának mintegy 95 százaléka, hogy attól kezdve minden csapat, csoport, testület, team és intézmény személy lesz. És tombol a vállalat, aki, az uralkodó kormány, aki, a rendőrség, aki, a kórház, aki, a bíróság, aki, a társasház, aki...
Pedig ez a helyes kis magyar nyelv, ha igeidőkben nem is, más nyelvtani eszközökben igen gazdag - volt. Képes volt például arra, hogy különbséget tegyen élő és élettelen között annak ellenére, hogy főnevei nem többneműek. Például létezett a következő rafinált megoldás: A férfi, aki ott iszik a kocsmában, az apám. A kocsmában, amely tönkretette az életünket. Vagy szelídebben: Anyám, aki tanár volt, abban az iskolában tanított, amelyik elnyerte a támogatást. Hát így valahogy. Aki az emberre vonatkozott, ami, amely az élettelen tárgyakra, és emberekből álló intézményekre, cégekre, klubokra és egyebekre. Ide tartoztak az állatok is, noha szeretetből kiemeltük őket innen. Nincs szívünk azt mondani, hogy a kutyám, amely megdöglött tíz éve, hanem ezzel - is - barátaink sorába emelve őket, így fogalmazunk: kutyám, aki tíz éve meghalt. És vele halt az ami, amely névmás meg az ikes ige. Béke poraikra. Én, a magam részéről azért még nem temetem őket.
