A megfelelő helyszínt sokáig keresték, mert a klasszikus kiállítóterek nem bizonyultak alkalmasnak. „Egyszer csak rájöttünk, hogy itt ez a két éve bezárt étterem, amit a múzeum egy ideje már raktárként használ. Az első pillanattól tökéletesnek tűnt: ezerféle apró, használaton kívüli, kicsit esetlennek tűnő tárgyra bukkantunk itt, amelyeknek funkciót találtunk.” Fontos szempontjuk volt, hogy ne vigyenek be sok új dolgot, hanem abból építkezzenek, amit találnak. A kavalkádszerű tárgyhalmaz párhuzamba állítható Petri költészetével, mert a dolgok szövegszervező erejére irányítja a figyelmet. Amint a versek, úgy ez a gyűjtemény is tárgyakból, apró fragmentumokból építkezik, amikből a nézőnek kell összeraknia a maga értelmezését. Például sok írásvetítőre találunk, amelyeken kicserélgethetjük a fóliákat. A Petriről készült fotók vagy Forgách András Petri-portréi mellett bizonyos szövegek, gépiratok és kéziratok is kivetíthetők a falakra, és mi is kedvünkre rajzolhatunk.
Petrinél nagyon fontos a nézés elfogulatlan cselekedete, a megfigyelés, a külvilág jelenségei, dolgai rögzítése a tekintet segítségével. Ebben a térben megtapasztalható „a nézés gyönyöre”: az, hogy „minden látvány / a maga más-más módján színöröm”. A látogató megválaszthatja a bejárás irányát: egyenesen is haladhat, de egy szekrényekkel szegélyezett folyosón el is kanyarodhat, és az ajtókat kinyitogatva feltérképezheti a költészet forrásvidékét, a közéleti-politikai, valamint a magánéleti szál emblematikus fragmentumait. 1956, 1968, Kepes Sára: egy-egy szekrényben az életmű meghatározó mozzanatait tekinthetjük meg. Szövegek vesznek bennünket körül, amelyeket nekünk kell kibontanunk, értelmeznünk. Ránk van bízva, hogy milyen kapcsolatot találunk köztük és a tárgyak között. Viszont ha elvesznénk, a két kurátor közül legalább az egyik mindig jelen van, és segít, kapaszkodót ad, értelmez.
Inkább akciótér ez, mint kiállítás. Nincsenek benne kurátori szövegek, útmutatók, falfeliratok, és nem az a cél, hogy tananyagot tölcsérezzenek a fejünkbe, hanem játékra és gondolkodásra hívnak. Hozzásegítenek, hogy a Petri-költészet terébe gyalogoljunk. Petri-kötetek, elvihető versek, két vitrinben pedig a költő kéziratai és krimiszövegei várnak. A nagy nyomtatóból el lehet venni az életrajzot, és egy képernyőn különböző kéziratok, információk, felvételek között is bogarászhatunk. Például megnézhetjük a Forgács Péter által Petriről Amerikában forgatott Arizonai napló című dokumentumfilmet vagy Kamondi Zoltán interjúfilmjét. A háttérben pedig az a felvétel fut, amelyen Petri a budapesti otthonaiba kalauzolja el a nézőt.
A tér hétfőnként és péntekenként látogatható, és legtöbbször regisztrációhoz kötött programokon is részt vehetünk: hol a múzeumpedagógusok által vezetett közösségi beszélgetéseken, hol a Petri-díjasokat bemutató kerekasztalokon. Minden hétfőn Petri-versre utaló, részvételiségre épülő programokon várnak, így hétről hétre elmerülhetünk az alkotó egy-egy költői dilemmájában és az életmű bizonyos tematikus egységeiben, a Kamondi-filmben elhangzó versek alapján.
Ebben a szedett-vedettségben is meg lehet találni a szépet, mert az angyal ugyebár a részletekben lakik. A Petőfi múzeumban most mindenki találhat valami olyat, ami révén közel kerülhet Petrihez és költészetéhez.
További információ a kiállításról itt.
