A streamben akadnak lehetőségek, de van, amire nem jó, vagy nem az, amit én színháznak gondolok – vélte Barda Beáta. A Trafó ügyvezető igazgatója arról beszélt, hogy márciusban egy kicsit lassabban eszméltek, akkor online felületen tették elérhetővé a meglévő előadások felvételeit.
„A Trafó rendkívül sokszínű intézmény, nagyon sokféle dolgot csinálunk. A hét öt napján kínálunk programokat. Táncórát, zenét közvetítünk, művészettel kapcsolatos online tudományos előadásokat szervezünk, lehetőséget adunk a galériáknak a megjelenésre, péntekenként pedig előadásokat sugárzunk. Törekszünk arra, hogy ezek kimondottan online felületre készült produkciók legyenek, tehát rendelkezzenek valamilyen hozzáadott értékkel. Abban kevésbé hiszünk, hogy hagyományos előadásokat négy-öt kamerával érdemes közvetíteni. De különlegessé teheti egy furcsa szemszög, egy speciális téma. Ezen kívül vásárolunk külföldi előadásokat is.”
Rudolf Péter hangsúlyozta: mindannyian abban hiszünk, hogy a színház alapvetően közösségi élmény, amelynek lényege, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk. De jelen helyzetben számos szempontot kell mérlegelniük a társulatoknak.
„Akármilyen drámai elemekkel tarkított, fájdalmas és dühítő ez az élethelyzet, muszáj megtanulnunk egyrészt együtt élni ezzel, másrészt megtalálni azokat a pontokat, ahol ezt a sok gondot, bajt erénnyé kovácsolhatjuk.”
A Vígszínház igazgatója szerint a legnehezebb ebben a tervezhetetlenség. „Mostanra látszik, hogy veszélyben az évad, így felmerül, hogy miként lehet tartani a kapcsolatot a nézőkkel. Mire van igény? Nagyon megható visszajelzések érkeznek, elképesztően jó látni, hogy mennyire hiányzik az embereknek a színház. Az online közvetítés előnye lehet, hogy a Vígszínház óriási térében közeli felvételeket láthatnak a nézők. Közben felvesszük jó minőségben ezeket az előadásokat.”
A Trafó vezetője megjegyezte: nem csak a társulatot foglalkoztató színházaknak nehéz ez a helyzet, a független társulatok jóformán minden bevételtől és munkalehetőségről elestek az elmúlt időszakban. „Ráadásul a helyzetképhez hozzátartozik, hogy február végén jár le a függetlenek finanszírozási évada, és nem fogják tudni teljesíteni a vállalt előadásaikat. Nem csak azért küzdenek, hogy megkaphassák a pénzüket, hanem hogy látható legyen: ők is léteznek, dolgoznak.” Barda Beáta hangsúlyozta: hat vagy hét bemutatójuk maradt el, több előadásuk van készen a fiókban.
A közvetítések előnyeként említette, hogy „ez most olyan, mint egy páneurópai színházi dívány, hogy a fotelből megnézhetsz New York-i és zalaegerszegi előadásokat egyaránt. Ugyanakkor a színházhoz hozzá nem jutás most is probléma egy bizonyos társadalmi réteg számára, és ezen nehezen tudunk segíteni.”
Dr. Póka Júlia ügyvéd úgy vélte: a színházi élet egészét tekintve ez egy átmeneti állapot, a nyitást követően a live streamek aránya minimálisra csökken majd. „Nem indokolt emiatt a szerzői jogi törvény módosítása.” A jogszabály világosan fogalmaz: alapvetően a szerző engedélye kell minden típusú felhasználáshoz, bármilyen „nyilvánossághoz közvetítéshez”. Hozzátette: több évtizedes színházi gyakorlatában a szerződésekben streamről nem esett szó, legfeljebb televíziós sugárzásról, vagy archiválásra készült felvételről.
Barda Beáta megjegyezte: bár hatalmas archívumuk van kiváló külföldi előadások felvételeivel, nem is próbálják megszerezni a sugárzáshoz szükséges jogokat, mert azon túl, hogy hatalmas munka, annyira költséges, hogy nincs értelme.
Rudolf Péter arról beszélt, hogy ez a helyzet mindenkit váratlanul ért. „A korábbi szerződések legfeljebb arra térhettek ki, hogy televíziós felvétel esetén mi az eljárás. Az a különbség, hogy ott a televízió nagy valószínűséggel megvásárolja az előadást, tehát a költségek jelentős részét – szemben a mostani esettel – nem a színház állja.”
A színművész-rendező hangsúlyozta: a jelenlegi helyzet mindenkitől kompromisszumkészséget igényel. „Mert vagy nincs előadás, és akkor senki nem kap egy fillért sem, vagy készítünk előadásokat a nehezített körülmények között, rosszabb anyagi feltételekkel. A win-win helyzet lehetőségét kell keresni.” A plusz költségekkel kapcsolatban Rudolf Péter megjegyezte: minden közvetítésnél le kell tesztelni a társulat egészét, ami ugyancsak jelentős összeg.
Barda Beáta a kimondottan online térre készült előadásra példaként említette Fekete Ádám Levél Anyámhoz című produkcióját.
„Ádám az írás folyamatába engedett betekintést. Láttuk egy monitoron, ahogyan megszületik a szöveg. Írja, kitörli, őt sem láttuk, csak a végén villant fel az arca egy pillanatra. A nézők egy részének biztosan fárasztó volt ötven percen keresztül olvasni egy folyamatosan alakuló szöveget, de közben Ádám élt az online forma nyújtotta lehetőségekkel.”
Hozzátette: Mundruczó Kornél nagyobb szabású előadásainál az is nehézséget okoz, hogy eleve használja a film, a vetítés eszközeit, ezzel egy kép a képben helyzetet eredményezve. „A Dollár Papa Gyermekei előadása átköltözött egy lakásba, és lényegében filmet készítettünk belőle.”
Rudolf Péter ezzel kapcsolatban hozzáfűzte: a Házi Színpadra készült előadások többségének kifejezetten jól áll az online forma, Hegedűs D. Géza Márai-estje is kiválóan működött. „Kaptunk olyan levelet egy nézőnktől, hogy ő bizony felveszi a legjobb ruháját, a felesége kisminkeli magát, és így ülnek a fotelben míg nézik az előadást. Ez elképesztően megható.”
Dr. Póka Júlia elmondta: a jogszabály értelmében az előadás készítői „a felhasználással elért bevétellel arányos díjazásban részesülnek. Minden esetben a színház és az alkotók közti szabad megállapodás tárgya, hogy ebből milyen arányban részesül a jogdíjra jogosult. „A jelenlegi helyzetben kompromisszumos megoldást kell találni. De azt semmiképpen nem találom helyesnek és méltányosnak, ha művészeket igyekszünk lemondatni a jogdíjakról, hiszen a járvány legfőbb kárvallottjairól van szó, a bevételük a nullához tendál. A stream hátránya, hogy azt a látszatot kelti, hogy a színházi élet működik, nem állt le, és ezért nem összpontosul olyan figyelem a művészekre, háttérdolgozókra, akik rendkívül nehéz helyzetben vannak.”
Rudolf Péter megjegyezte: fontos volna, hogy a szakma létrehozzon bizonyos tartalékokat, amelyek hasonló vészhelyzetben segítséget nyújthatnak azoknak, akik nagyon megsínylik ezt az időszakot.
Barda Beáta emlékeztetett, hogy a Független Előadó-Művészeti Szövetség nemrég jótékonysági gálát szervezett, amelyen kilencmillió forint gyűlt össze a háttérdolgozók támogatására. „Végig kell gondolni, hogy szociálisan hogyan lehet gondoskodni a szakmabeliekről egy ilyen rendkívüli helyzetben.”
Rudolf Péter beszélt arról is, hogy nemrég online tartották meg A kő című előadás premierjét. „Ahol nagy nehézséget jelent a nézők hiánya, az a jól bejáratott vígjáték, mert ott a nézők jelenléte rendezi a darabot, meghatározza annak ritmusát. Előfordult nemrég, hogy így tíz perccel rövidebb lett az előadás.”
A kő kapcsán a külföldi darabok jogainak megszerzéséről is beszélt: komoly nehézséget jelent, míg megértetem egy nemzetközi ügynökséggel, hogy a magyar nyelvű előadás legfeljebb tizenöt millió ember érint a világon, és a New York-i, új-zélandi előadások nézőszáma nem fog emiatt megcsappanni.”
A Vígszínház igazgatója szerint nem kell lemondani a stream pozitív hozadékáról. „A külhoni magyaroknak, a vidéken élőknek ez a lehetőség anyagilag is kedvezőbb, mint Pestre utazni egy előadás kedvéért.”
Megjegyezte: az élő streamnek varázsa van. „Én mint futballőrült, nem ugyanolyan izgalommal nézem felvételről a meccset, mint élőben. Ez talán primitív hasonlat, mert egy bedobásba esetleg belepörgetek, egy monológba viszont nem, de szerintem érthető a párhuzam. Hogy itt és most történik, az hozzáad az élményhez.”
Dr. Póka Júlia szerint a korlátozások eltörlése után a streamnek leginkább a limitált szériás előadásoknál lesz jelentősége, kifutó produkcióknál érdemes online szélesebb közönség számáéra elérhetővé tenni.
Rudolf Péter szerint az online közvetítés nem jelenti azt, hogy „elkoptatják” az előadást. „Amikor nem ez a világ volt, a Vígszínház elbúcsúzott a Fekete Pétertől, és engedélyt adott a televíziónak, hogy leadja a felvételt. A következő évadban az előadás bérletbe került, olyan népszerűségre tett szert.”
A nyitóképen jelenet a Radnóti Színház Színarany című előadáséból. Fotó: Dömölky Dániel
